A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.

1927. október 21.

65 amelyből előny származhatik az egyházkerület javára teljesítendő közös munkánkra. Világos az út előttem, amelyen haladnunk kell. Előttem a jő példák egész sorozata. Nagy elődeim példáját akarom követni. Ugy tekintem magamat, mint az egyházkerület egyik első szolgáját. Dolgozni akarok, mint főgondnok a dunamelléki egyházkerület és anyaszentegyházam javára Isten dicsőségére, úgy, ahogyan ezt más megbízatásban eddig ís cselekedni iparkodtam. Bármennyire is rövidre szeretném szabni székfoglaló beszédemet, mégis szükségesnek látom egynehány szempontnak a felemlítését, amely irányítani fog működésemben. Szükségesnek tartom egyházi törvény-könyvünknek átdolgozását, mert az sok tekintetben nem felel meg a kor kívánalmainak. Én ez alkalommal különösen egyházi törvényünknek a lelkészválasztásra vonatkozó része gyökeres átdolgozásának a szükséges voltára akarok rámutatni. Aki ugyanis tudja azt, hogy a pályázat útján való lelkészválasztások alkalmával milyen elitélendő korteskedés szokott előfordulni, lehetetlen, hogy be ne lássa, miszerint ezen az állapoton okvetlenül változtatni kell. Ha nem is lehet a szerintem legkívánatosabb meghívási rendszerre egyedül rá térni, de ezt nézetem szerint egy helyesen megalapozott, jelölő rendszerrel kombinálni kell. Nagy gondot kell fordítanunk lelkészeink és tanítóink szellemi színvonala emelésére, s arra, hogy azok ne szenvedjenek elviselhetetlen szükséget. Nap nap mellett örömmel tapasztaljuk, hogy lelkészeink tudása, miveltsége miatt nincs okunk szégyenkezni. Azonban igen rosszul állunk az anyagiakat illetőleg. Ezen okvetlenül segíteni kell. Részint hitsorsosaink áldozatkészsége, részint megfelelő kellő államsegély által. Különben is az 1848. XX. t. c, világosan beszél. Az államnak kötelessége anyaszentegyházunkat hathatósan támogatni az anyagiak terén, hogy ne legyenek lépten-nyomon nyomorgó papjaink, tanítóink, lelkészi és tanítói özvegyeink, árváink. Mert legyünk tisztában azzal, hogy egyházaink tekintélyes része nem képes már nagyobb anyagi áldozatra. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Én köszönettel veszem a kormány áldozatkészségét és gondoskodását egyházunkkal szemben, de ugyanakkor leszögezem azt, hogy csak kettőt említsek, miszerint a lelkészi korpótléknak ez idő szerint teljes elismerést érdemlő 50%-ra való valorizá5