A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.

1927. október 21.

63 husr.onöt évig állott mint egyházkerületünk világi vezére az egész magyar református egyház szolgálatában. Áldott legyen emléke örökkön örökké! Ennek a csak imént elhunyt vezérünknek megüresedett helyére állította a dunamelléki egyházkerület közönsége Nagyméltóságodat, tudva, hogy a hü és önfeláldozó munkás helyére méltó utódot állított. Ezt a mi tudásunkat megerősíti a tapasztalás és a történelem. A tapasztalás azt mutatja, hogy Nagyméltóságod immár több mint három évtized óta a legnagyobb buzgósággal munkálkodik közöttünk, mint egyik egyházmegyénk vezető világi papja és ez kezesség nekünk afelől, hogy ezután is, mikor több terhet rakunk vállaira, mikor többre bízatott, ereje a krisztusi munkában nem fog meglankadni, hanem száll előttünk, mint a saskeselyű és mutatja nekünk az önfeláldozó élet útját az ég felé. A történelem pedig arra tanít, hogy annak az ősrégi családnak tagjai, melyből Nagyméltóságod származik, a magyar kálvinista egyháznak az áldozatos munkában évszázadok óta vezetői voltak. Nem beszélek ezúttal a család azon tagjairól, kik mint államférfiak szerepelnek a magyar nemzet történetében, csak egy párat említek fel azok közül, kik a magyar református egyház életében történeti hivatást töltöttek be. Ezek közé tartozott egyik őse, I. gróf Teleki Sándor, aki 200 évvel ezelőtt, mikor a nagyenyedi református kollégium leégett, — szeme előtt tartva Krisztus ama mondását: ,,aki tiközöttetek első akar lenni, az legyen másoknak szolgája", — a vezér vándorbotot vesz kezébe és fejedelmi engedéllyel kimegy Angolországba, hogy ott a protestánsok közt a kollégium felépítésére segélyt gyűjtsön. Az ősi kollégiumot fel is építette. Ugyan ő megtette azt, hogy eladta saját házi ezüstjét, csakhogy a magyar protestáns kultúra szolgálatában külföldön tanuló szegény református diákokat segélyezhesse. Lehet-e ennél szebb bizonysága az áldozatos életnek. Egy másik őséről az 1790. évi zsinat története beszél minekünk. Egyik nagybátyja Nagyméltóságodnak a dunántúli egyházkerület főgondnoki székében vezérkedett, nagyatyja pedig a mult század első felében éppen abban a főgondnoki székben ült, melyet most Nagyméltóságod foglal el, tehát éppen itt miközöttünk fáradozott a Krisztus evangéliumának szolgálatában. Dicső példák! Dicső ősök! Ugy tetszik nekem, mintha ma ezek az ősök mind itt volnának közöttünk és megdicsőült arccal