A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.

1927. október 21.

6 Pálóczi Horváth István világi tanácsbíró, Balassa Sándor, Győrffy Balázs és dr. Bernát István világi tanácsbírák részint más fontos elfoglaltságukra, részint betegségökre való hivatkozással kérik távolmaradásukat indokoltnak tekinteni. Az egyházkerületi elnökség az elmaradottak indokait méltányolva és távolmaradásukat sajnálattal tudomásul véve, a közgyűlésen megjelent tagok névsoránede felolvasásával a határozatképességet megállapítja és ezzel az alakulás befejezést nyervén, a közgyűlés munkája megkezdődött. 5. A megalakulás után püspök úr bejelenti a közgyűlésnek, hogy ma délelőtt 11 órakor a Kálvin-téri templomban volt főgoncinokunk, dr. Darányi Ignác ő excellenciájának emlékére ünnepi isteni tiszteletet fogunk tartani, mely alkalommal Istennek szent igéjét dr. Hetessy Kálmán kecskeméti lelkész, egyházkerületünk egyik lelkészi aljegyzője fogja hirdetni, azért a közgyűlést délután 4 óráig felfüggeszti és a közgyűlés tagjait a gyászistenitiszteletre meghivja. A közgyűlés a püspöki bejelentést tudomásul véve, a nagy halott iránt való hálatartozásunknak ez alkalommal is lerovását szent kötelességünknek tartja, ezért tagjait felkéri, hogy a gyászistenitiszteleten teljes számmal megjelenni szíveskedjenek, hogy gyászunk külső kifejezése is méltó legyen nagy halottunk emlékéhez. Továbbá arra is kéri a tagokat, hogy a közgyűlés folytatására d. u. 4 órakor pontosan megjelenni szíveskedjenek. Addig az ülést felfüggeszti. 6. Elnök az ülést délután négy órakor újból megnyitván, lelkészi főjegyző, mint szorosan a mai gyűlés keretébe tartozó, szép, kegyeletes dolgot, bejelenti a ma délelőtt tartott magasztos emlékünnepet, melyet egyházkerületünk áldott emlékű főgon cinokának tiszteletére tartott, hogy mielőtt főgondnoki széke betöltetnék, őt még egyszer elsirassa, lelkében maga elé állítsa és halhatatlan érdemeit újra megörökítse, annál is inkább jól eső érzést keltett bennünk ez a kegyeletes emlékünnep, mivel azt láttuk, hogy nemcsak magunk ünnepeltünk, hanem ott voltak velünk a kegyelet oltárán áldozni mindazok, akik a boldogultnak nemcsak külsejét látták és ismerték, de látták hazánk és egyházunk szeretetétől áthatott lelkét is és meg-