A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.
1927. október 21.
214 számot adni. A meg nem konfirmált felnőttek nyilvántartása a tömeggyülekezetekben ezidőszerint még kivihetetlennek látszik, de Kecskeméten és Halason szép eredménnyel folyik a felnőttek konfirmálása. Hasonlóképen kivihetetlen a nagy-gyülekezetekben a nem konfirmáltaknak az úrasztalától való távoltartása. Az előkészités ideje nem egységes és rendszertelen a konfirmációi kézikönyv használata is, valamint nagy a kuszaság a konfirmáció ideje és szertartása tekintetében is. Éles megkülönböztetést kell tenni a községben vagy városban és a tanyán élő konfirmandusok előkészítése között. Általánosnak látszik a törekvés a korhatár fölemelésére, aminek sikere szorosan összefügg az iskolázási törvények és rendelkezések szigorú végrehajtásával. Az anya- és csecsemővédelem és a szegénygondozás nincs minden egyházban megszervezve, pedig kálvini szempontból lehetetlen koldúst megtűrni a gyülekezetben és lehetetlen az elaggottakat és elhagyottakat Jézus szeretetével körül nem venni. Sürgeti a jelentés az egyházmegyei szeretetház felállítását. Mindezek a gyümölcsök bővebben teremnek és hamarabb érnek, ha a hit élőfája megerősödik. Ezt engedi remélni az a körülmény, hogy a Biblia mind hatalmasabb helyet foglal el a gyülekezetekben. Az ajándékba adott Bibliák értéke hozzávetőlegesen másfélezer pengő. A vallásos estélyek, evangéliumi öszszejövetelek, szeretetvendégségek gyakoroltatnak s el kell jönnie az időnek, amikor az ilyenek tartása ép oly kötelessége lesz a lelkipásztornak, mint a templomi igehirdetés. Bár az iratterjesztés terén is sok bíztató mozzanat történt, még is szomorú, hogy csak 7 gyülekezetben mutat némi szervezettséget. Az évi forgalom 8317 P., ami ilyen nagy egyházmegyében nagyon csekély eredmény. A jövő évben az egyházmegyei missziói bizottságok egyik legfontosabb teendőjének a sajtó és az iratterjesztés rendezésének kell lennie. A fegyelmezésről a gyülekezeti jelentések keveset mondanak s ez a hallgatás a betegszoba csöndje. Itt-ott vannak bátortalan kezdeményezések, de semmi nyoma az általános intézkedéseknek. Talán egyetlen vigasztaló jelenség e téren az, hogy a vasárnap megszentelésére irányuló törekvések nem maradtak eredmény nélkül. Abonyban, Kecskeméten, Kiskunhalason és Soltvadkerten a megindított szervezkedésnek eredménye lett, hogy a városi közgyűlés, illetve községtanács eltörölte a vasárnapi vásárokat, azokat hétköznapra tette át. A diaszpora-ügy még mindig nyílt és fájó sebe