A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.

1927. október 21.

194 szempontjából." Ha ez így áll, akkor már is erősebb mérték alkalmazását ajánlhatjuk a jeles minősítés osztogatásában. A pesti egyházmegye részletes bírálatot mond a kötelezővé tett tankönyvekről. Ez a bírálat minden, csak nem hízelgő. Legtöbb a kifogás az új vallástani könyvek miatt, melyek „nemhogy megkönnyítenék a vallástanítás munkáját, hanem megnehezítik". De súlyos kifogásokat hoznak fel a többi tankönyvek ellen is. Minthogy ezek a kifogások gyakorlati pedagógusoktól származnak, akik a könyveket ki is próbálták, figyelembe veendőknek tartjuk. Az iskolák közül eredmény tekintetében első helyre helyezi a jelentés a rákospalotai iskolát. Utána mindjárt kiemeli a fótit. Külön kiemeli a jelentés Farkas Sándor rákoscsabai kántortanító és Vantulek Dezső fóti tanitó dalárdai munkáját. — A jelentés 37 tanitó (528 szézalék) munkáját jelesnek, 12-ét jónak és 11 -ét elégségesnek jelzi. Áll ezen ítéletre bizonyos mértékig az, amit a külsősomogyira mondottunk. Az egyházi ének tanításának kevés eredményét és a Bibliában való járatlanságot kifogásolja a jelentés. A pestkörnyéki és budapesti hitoktatásról a jelentés megállapítja, hogy rendben folyt. Az iskolai hatóságok a vallásoktatókat mindenütt támogatták. A solti jelentés szerint „a körzeti jelentések annyira egyöntetűen hangoztatják az általános javulást az egész fronton, hogy ez az azonos tónus nem is kívánja a részletezést. Nem is emel ki egyes iskolát, avagy tanítót sem. Az első körzetben kívánja, hógy az új tanterv alkalmazása az egész vonalon, tehát a hittantanitáson is keresztül vitessék. A ráckevei egyháznál kívánja a már régebben szervezett vallástanitói állás betöltését. Dömsödön Szőnyi Károlyt, Fülöpszálláson Dapsy Béla külterületi kántortanítót, Soltszentimrén Kasztovszki Dezsőnét rójja meg hanyagságukért. A tolnai egyházmegye jelentése részletesen foglalkozik a Konvent által kötelezővé tett tankönyvekkel. Kéri az egyházmegyén keresztül a kerületet, hogy tegyen előterjesztést a Konventre a baj orvoslása iránt. Az egyik kifogás az, hogy a bennük levő tananyag túlságosan bő, a másik kifogás, hogy a könyvek drágák és silány kiállításuak. A könyvek stílusa — a jelentés szerint — némelyiknél a gyermek értelmét és szóbőségét felülhaladja. A könyvek anyagának bősége arra vall, hogy azok