A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.
1927. október 21.
143 gében, amit mindig kiemeltem — szól a szülőkhöz, őket közvetlenül érintő, gyermekeikre vonatkozó kérdésekről, ezért erre természetesen kész is vagyok. A leányközépiskolában az egyik módszeres értekezleten a leányközépiskolai nevelés főbb kérdéseiről előadást tartottam. — Nagy jelentőségű kezdésnek tartom a főtiszteletű Püspök Ürnak azt a rendelkezését, hogy a fiúközépiskolák igazgatóit egyes iskoláinak tanulmányozására kiküldötte. Intézeteink meglehetősen elzártan élik le az életüket, az állam és újabban a kerület megbízottján kivül mással tanulmányi és nevelési kérdésről nem tanácskoznak, akárhány olyan tanár, sőt igazgató is van, akinek jelenlegi iskoláján kivül másiknak az életét, módszerét, felfogását közvetlenül, munkaközben megismernie nem volt módjában. Ezen változtathat a most kezdett eljárás; ezt remélhetően sikerül következetesen kiépíteni s valamennyi szak tanárainak egymásnál való kölcsönös látogatására is kiterjeszteni. Június 1-én megtartottuk a fiú- és leányközépiskolák igazgatóinak első értekezletét a főtiszteletű püspök úr elnöklésével; itt a látogatásokon szerzett tapasztalatokról s egyéb, közvetlenül fontos kérdésekről volt szó. — Hasonló célt szolgált a két tanitóképző-intézet tanárainak Kecskeméten tartott együttes értekezlete. Elnöke a tanügyi előadó volt, tárgyai a két intézet legfőbb tanulmányi kérdései. Igen örvendetes jelenség volt ezen az értekezleten mindkét igazgatótanács elnökének és mindkét egyház főgondnokának jelenléte. — Tervben van a polgári iskolák testületeinek valamilyen alakban való egybehívása is; legtöbb szükség éppen a polgári iskolákban van arra, hogy belső életük kialakítása érdekében egymás tapasztalatait is értékesítsék. Ide tartozik jelentenem azt is, hogy módom nyílt újból érintkeznem az egyházkerület népiskolai tanítói karával is: a nagykőrösi képzőben tartott egyházmegyei vallástanitási tanfolyamon a vezetőség meghívására a népiskola és a tanítóképzés reformjának egyházunk szempontjából való megvilágítása volt összefoglaló kettős előadásom tárgya. Ezek a tanfolyamok egyébként azért fontosak, mert a tanitóképző-intézet és a tanítói kar összetartozásának érzését ébrentartják, ez intézmények belső egybehangzását fejlesztik. Az egyházkerület szempontjából önként kínálkozik az a gondolat, hogy ilyen alkalmakról, a tanítóképzők és a tanítóság megbeszéléseiről a többi egyházmegyének is gondoskodnia kellene valamilyen alakban.
