A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.

1927. október 21.

14 zsidó-kérdést pro vagy contra mindig helytelen szempontból Ítélik meg és hozza számunkra a helyes megoldási szempontot, a misszió gondolatát, mint lehetőséget és felelősséget. A C. E. mozgalom Amerika ref. egyházaiban egy mélyhitű, ref. pap kezdeményezésére indult meg. Vallásos minimálisták között, vallásos maximálistáknak volt a mozgalma. Látták azt, hogy keresztyénségünket nem tudják másképpen mélyíteni, talentumainkat az elértéktelenedéstől megmenteni, csak ha a felnövekvő új nemzedéket, amely különösen Amerikában meglehetős vadon nő fel, öntudatos, erőteljes keresztyénséggel megtelítik. Ez a mozgalom látta azt, hogy az egyháziasság még nem igazi vallásosság. Hangsúlyozta azt, hogy az egyháznak legnagyobb ügye és legfőbb kérdése az élő Krisztushoz való személyes viszonyunk, s ezért minden erejével arra törekedett, hogy a református ifjúságot benső, személyes, életre szóló, döntő hitvallással Krisztus számára megmentse. Tűzkeresztség akart lenni ez a mozgalom, a vízzel való keresztelés után. Egy nagy világkonfirmáció, amely a keresztségben Krisztus nevére írt nemzedéket még a serdülő korban Krisztus tulajdonába adja át. A nagy interdenominácionális mozgalmak közel Amerikában a C. E, a legegyházibb és tán azt is mondhatom, hogy a legreformátusabb. Természetesen nemcsak református talajon vert gyökeret, hanem az evangéliom többi egyházaiban is, mert mindeniknél ugyanaz volt a probléma és ugyanaz volt a módszer, ha a hit dogmatikai tartalma esetleg különbözött is. Németországban ez a mozgalom nem annyira az ifjúság megnyerésére és átformálására, mint inkább közösségek alapítására és fentartására szorítkozott, s ezáltal intranzigens keresztyén vallásos typust propagált. Természetesen, ezzel már adva volt annak a kísértése, hogy a közösségek lassanként az egyház és a gyülekezet helyét foglalják el. Nem szándékozom most azzal foglalkozni, hogy ezt a kísértést mennyiben állották ki és mennyiben nem, e nagy mozgalomnak a különböző egyházakban és különböző országokban dolgozó egyesületei. Most csak azt szegezem le, hogy a nagy világszövetség magyarországi szerve, a Bethánia egyesülés, tagjainak az egyház számára való megtartásáért és neveléséért különösen az utóbbi időben bátor harcot vív, nagy áldozatot hoz és tiszteletreméltó önmegtagadást tanúsít, örömömre szolgál az, hogy Isten igéje, minden ritualizmustól menten, ha szabad volna e kifejezéssel élnem, az evangéliom civil-