A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.

1927. október 21.

12 tagoltságot eredményeztek legértékesebb elemeink között. Szinte parancsolólag lépett fel a szükség, hogy e nemzetközi intézménnyel való érintkezés és munkájában tényezőként való részvételünk érdekében nekünk, magunknak okvetlenül bizonyos solidaritásba kell lépnünk és bizonyos szervezetet kell kiépítenünk, vagy más szóval: itt Magyarországon épp úgy meg kell teremtenünk az Élet és a Munka gyakorlati közösségét és organizációját, mint ahogy az egész föld kerekségén a stockholmi kezdeményezés meg akarja teremteni. Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy a világkeresztyénségben nagy, összefogó, syntetikus, integráló erők dolgoznak. Homogeneitást keres a világ és véget akar vetni a szüntelen osztódásnak, a szakadatJan differenciálódásnak. Ugyanezt a nagy célt szolgálja a Hit és Rend (Faith and Order) világmozgalom, amely nem kisebb célt tűzött maga elé, mint azt, hogy a Krisztus anyaszentegyházát újra egyesítse, azaz annak láthatatlan egységét látható egységben fejezze ki. Lí'usanne-ban három hétig tartott az a theologiai konferencia, ar/ely ezzel az óriási feladattal birkózott. A katholikus és unitárius egyházat kivéve, minden keresztyén felekezet részt vett ebben a munkában, nagy önmegtagadással és rendithetetlen reménységgel. Ne keressük az eredményt abban, hogy esetleg máról-holnapra új hitvallásokat vagy Formula Concordiaeket szerkesszenek. Ne várják e mozgalomtól azt, hogy a keresztyén egyháznak schismáját, amely 1600 esztendő alatt tagolta szét Krisztus látható egyházát, néhány hét alatt visszacsinálja és helyreállítsa. De Isten iránt háládatos szívvel ismerjük el ennek a lépésnek azt a példátlanul nagy történelmi jelentőségét, hogy végre-valahára a keresztyén egyházak legkülönb képviselői azért gyűltek össze, hogy egyesüljenek és nem azért, hogy meghasonoljanak. Ha valamire, erre talál a latin szó: in magnis et voluisse sat est. A lausannei konferencia inkább mutatta a nehézségek nagyságát, mint a megoldás könnyüségét. Kiderült, hogy történelmet csak történelemmel lehet változtatni és gyógyítani. Kiderült az, hogy hitvallás, egyházi szervezet és ritus nem oka a különbségnek, hanem tünete. Mélyen rejlő okok hozták létre mindezeket százados fejlődések során. Kiderült az, hogy örök vallásos typusok áramlanak és küzdenek a keresztyénségben és hogy a Krisztus látható egyházában, mint egy nagy gyűjtőmedencében, vallásos synkretizmus árjai küzködnek egymással.