A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. május

1927. május 20.

Bocsor Lajos és B. Szabó János lelkészi tanácsbirák felesketését elrendeli. 6. Püspök űr a megválasztott 2 egyházkerületi lelkész

1 tanácsbírót, névszerint Bocsor Lajost és B. Szabó Jánost felhívja a törvény által megkívánt hivatalos eskü letételére. A megválasztott tanácsbírákat a hivatalos eskü letétele után püspök úr a közgyűlés nevében üdvözli, mire Bocsor Lajos társa nevében is megköszönve az egyházkerület közönségének irántuk megnyilvánult bizalmát, mindkettőjük hűséges szolgálatát felajánlja egyházkerületünk és azzal református anyaszentegyházunk javára. Ezzel az új tanácsbirák a közgyűlési tagok egyesült üdvözlése mellett tanácsbírói széköket elfoglalják. 7. Főtiszteletü püspök úr szólásra emelkedik és az egyházkerületi közgyűlés fennállva hallgatja végig a következő jelentését: „Egyházkerületünk főgondnoka, a mi bölcs és hü világi vezérünk, Nagyméltóságú dr. Darányi Ignác úr v. b. t. t. ny. m. kir. miniszter, a Lipótrend nagy keresztjének tulajdonosa, a Magyar Tudományos akadémia tiszteletbeli tagja, a III. budapesti orsz. zsinat világi alelnöke 1927 ápr. 27-én reggel váratlanul elhunyt. Századának legnagyobb agrárpolitikusa volt, nagyszabású, széles látkörü államférfi, akinek politikai müvét a történelem még ezután fogja megbecsülni és azt, amit ő tett Magyarországért, a nagy francia nemzetgazdásznak Colbertnek művével fogja összehasonlítani. Ifjúságától kezdve anyaszentegyházunk szolgálatában állott és végigjárta azt a létrát, amely világi embere a többre bizatás egyre fokozódó törvénye szerint a legkisebb szolgálattól a legmagasabb vezéri polcra emelt. Ezelőtt 25 évvel foglalta el mint egyházkerületünk főgondnoka, néhai nagy elődjének: Szilágyi Dezsőnek örökségét s azóta páratlan bölcseséggel, odaadó hűséggel, áldozatos szívvel, a keresztyén szolgálat nemes szellemében példaadóan világolt előttünk. Egyéniségének vonásait, a pátriárkákra emlékeztető bölcsességét, pásztori gyengédségét és lényének jóságos