Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1926.

1926. október 16.

egybegyűl, szóljunk először azokról, akiket az elmúlt esztendő fekete sajkája szemünk elől távoli révbe elvitt. Urházy Lajos lovasberényi lelkész és egyházkerületi tanácsbíró volt az első utas. Komoly, súlyos egyénisége, külsejében is méltóságos alakja mindnyájunknak régi, kedves ismerőse volt. Jól esett tudnunk, hogy ő van, nyugodtak voltunk afelől a gyülekezet felöl, amelyiknek ő volt a patriarchalis, keménykezű, tekintélyt tartó pásztora. Keményfából faragta művészi kéz: odafenn fényből és dicsőségből ábrázolja ki! Másik kedves halottunk Haypál Benő budai lelkész és egyházkerületi tanácsbíró. Isten ritka adományokkal ékesítette fel. Gyönyörű alakja, orgonazúgású hangja, lebilincselő, előkelő modora, jókedvének és nemes pathosának sugárzó és foglyul ejtő ereje, kiváltságos helyet biztosított neki egyházi közéletünkben és a társadalomban egyaránt. Onnan jött a savoyai vikárius mellől és egy református abbé ötvöződött benne egy modern szociális reformátorral. Legyen álma csendes! Hirtelen esett össze intézetünkből hazatérőben Pruzsinszky Pál, a genfi és montpellieri theologiai fakultások honoris causa doktora, theologiai akadémiánkon az egyháztörténelem nyilvános rendes tanára. Nem e világból való, igazi professzor volt, akinek az, amit hirdet, nem tárgy, hanem hitvallás. Egészen elmélkedésre termett és minden gyakorlati képességtől ment egyénisége ifjuságunk előtt mindig hű képe volt a tudományért és az igazságért rajongó léleknek. Történetírása át van itatva meleg, tiszta lelkesedéstől. Alakjait a hősiesség nimbusza veszi körül és ha e fényes ködben el is mosódnak az éles körvonalak, nagyszerű vizióképen kísérik végig az embert az egész életén. Sokáig volt budapesti főgimnáziumunk tanára és a gyermekek rajongva, szomjasan itták beszédjét, amellyel nemzedékeket nevelt. Húsz évig volt theologiánk tanára, nemes egyszerűségével, szórakozottságában is atyai gondosságával, mindenek felett pedig munkában, önmegtagadásban, szelídségben és szerénységben való példaadásával, ifjúságunkra bizonyára mély hatást gyakorolt. Legyen emlékezete áldott! Utoljára hagytam, azért is, mert hozzám személy szerint legközelebb állt, Kis Ödön püspöki titkárnak váratlan elhunytáról szóló jelentésemet. Három püspök különböző szolgálata alatt ő volt az egység és folytonosság talán láthatatlan, de erős aranykapcsa. Nem lehet mélységes hála nélkül gondolni arra az