Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1926.

1926. október 16.

49 tanácsú város tanácsának hivatalos bizonyítványát arról, hogy a rákospalotai református egyháztagck lélekszáma az 1925. évi megállapítás szerint legfeljebb 4980—5000-ig tehető. Egyházkerületi közgyűlésünk a rákospalotai egyháztanács fellebbezési indokai alapján, amelyek közül azt találja a legsúlyosabbnak, hogy az egyháznak a belhivatalnokai javadalmát és anyagi fennmaradását biztosító, mintegy egymillió aranykoronára lúgó békebeli alaptőkéje, amelynek nagyobb felét a háború folyamán hadikölcsönökbe fektette, kisebb fele pedig jelzálogpapírokba volt fektetve, a háborút követő pénzügyi összeomlás folytán csaknem teljesen semmivé vált, az egyházmegye határozatát akép módosítja, hogy a rákospalotai második lelkészi állás betöltésének szüneteltetését 1930. január l-ig engedélyezi, hogy ezalatt az idő alatt az egyház központi imaterme építésének befejezése és a Rákospalota újvárosi imaház kibővítése mellett az egyház mai nehéz pénzügyi helyzetét megjavíthassa, ennek alapján a többi ottani egyházak adójához képest túlmagas egyházi adóit mérsékelhesse. Kötelességévé teszi azonban a iákospalotai egyháznak, hogy még az 1927. év folyamán, az E. T. I. törvénycikk 10. §-a alapján és a kétlelkészü egyházközség belső békéjének fokozottabb biztosítása érdekében, a parochiális köröket megszervezze, e tárgyban alkotandó szervezeti szabályzatát, az I. t.-c. 15. §-ának a) pontja alapján, a felettes egyházi hatóságok elé terjessze jóváhagyás végett, az 1928. évben a két egyházrész közt a vagyoni kérdéseket rendezze és az 1929. évben a második lelkészi állást is töltse be, hogy az működését 1930. január 1-én megkezdhesse. Amennyiben időközben a kormány vagy a törvényhozás a hadikölcsönöket számbavehető mértékben valorizálná, az egyházkerület fönntartja magának azt a jogot, hogy a rákospalotai egyházat előbb is kötelezze a második lelkészi állás betöltésére. % 30. Okos Gyula ókécskei lelkész a kecskeméti egyházmegye elé terjesztett indítványában reámutatott arra, hogy a tiszáninneni és a tiszántúli egyházkerületektől eltéröleg, mily csekély mértékben karolják föl egyházkerületünk gyülekezetei a legációknak gyakorlati szempcntból is oly fontos intézményét, 2