Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1926.
1926. október 16.
47 sclti és a vértesaljai egyházmegyék érdemben is foglalkoztak a törvénytervezettel. Valamennyi egyházmegyei közgyűlés szükségesnek tartja az egyházfegyelem tárgyában megfelelő törvény alkotását, illetve az E. T. V. törvénycikkének megfelelő kibővítését. Az egyházmegyei határozatok nagyobb része azon a véleményen van azonban, hogy egy törvény nem mehet bele olyan aprólékos részletezésekbe, mint ez a törvénytervezet teszi, mert ez végrehajthatóságát veszélyezteti. Egyes egyházmegyéknek aggodalmaik vannak a tervbe vett fegyelmi büntetések túlságos szigora miatt, ami szintén az életbe való átvitel elé gördít szinte elháríthatatlan akadályokat. Egyházkerületi közgyűlésünk a maga részéről is elengedhetetlenül szükségesnek tartja egyre jobban mélyülő egyházi életünk tisztaságának megőrzése érdekében a kálvini egyházaktól elválaszthatatlan egyházfegyelemnek egyházi törvényeinkben való szabatosabb meghatározását, a követendő eljárás szabályozását és a kiszabható büntetések mérvének megállapítását. Osztja azonban több egyházmegyénk ama véleményét, hogy az alkotandó törvény nem mehet olyan aprólékos részletezésekbe, mint ez a törvénytervezet, amely bele kíván nyúlni a hívek legbensőbb egyéni és családi életébe is. A fegyelmi vétségeket inkább a nyilvánosan elkövetett, közmegbotránkozást keltő vétségekre s a hithüségbe és a közerkölcsiségbe ütköző bűnökre kívánja szorítani, ezeknél azonban a fegyelmi eljárást kevesebb fórum alkalmazásával kívánja megállapítani. 29. A rákospalotai presbitérium 1926. évi február hó 4-én tartott ülésén elhatározta, hogy a Mády Gyula távozásával megüresedett második lelkészi állást nem kívánja betölteni, hanem az állás szüneteltetését kéri addig, amíg a presbitérium az egyház súlyos anyagi és erkölcsi bajainak orvoslására végleges javaslatot nem terjeszt az őszi egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlések elé. Hivatkozott arra, hogy az egyház egy millió aranykoronát kitevő tőkéje a háború után megsemmisült, pedig annak kamatai fedezték csaknem egészen az egyház anyagi szükségleteit. Ezt a határozatát a presbitérium 1926. augusztus 28 -án tartott ülésén hasonló indokolással megismételte. A második lelkészi állást szüneteltetni kívánó presbiteri határozattai szemben dr. Szabó Sándor és 591 társa a megüresedett lelkészi
