Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1926.

1926. október 16.

21 Az állami és közhatósági élet előnyeiben is sokkal inkább részesül, mint mi, csak egy példát említek: Budapest összes polgárainak adójából a katholikus egyház összes plébániáinak fényűző kegyura. Úgyhogy kettős szárny emeli: először saját anyagi ereje, másfelől a közhatósági támogatásnak különös és kettős mértéke. Ebből az következik reánk, hogy annál nagyobb erővel igyekezzünk saját anyagi és szellemi erőinket a magyar művelődés és nemzeti kultúra szolgálatába állítani. De viszont következik a kormányzatra az a kötelesség, amelyik a bonus páter familias tisztével jár, hogy t. i. a gyengébbet jobban segítse és a fáradtat inkább kímélje. Következik annak a meglátása: mit adott a magyar állam ezer év alatt az idősebbnek és ehhez képest mivel tartozik a fiatalabbnak, a mostohának, a századokon ái üldözöttnek? Minden előretörő és növekedő testület különösen ki van téve annak a kísértésnek, hogy túllépjen az igazság és szeretet parancsolta határokon. Ez még inkább áll az olyan testületre, amelynek alapgondolata az exclusivitás és a szuverén uralom. E folyamatnak szomorú jelenségeit panaszolják az esperesi jelentések és látjuk mindennap magunk is. Emlékezem az inzultusokra, amelyek református járókelőket az utcán értek ünnepi körmenetkor; felemlítem, hogy túl a Dunán sok községben lehetetlen volt a hősi halottak közös megünneplése, mert a ritus éket vert a közös sírban porló magyar katonák emléke köré. Az a gondolat, hogy a római katholikus vallás államvallás s mellette mi csak tűrt religio lehetünk, egyre hangosabban zúg a közélet fórumán s igen magas helyről is elhangzik, pedig egy tévedés azért, mert nagyon hangosan vagy nagyon magasról kiáltják, nem lesz igazság. Ne dicsérjék a katholizmust, mint egyetlen államalkotó erőt a prctestántizmus rovására, mert az Egyesült Államokat mégis csak jobban megalkotta a lenézett és destruktív prctestántizmus, mint ahogy meg van alkotva Mexikó és DélAmerika nem egy állama. Kínzó jele az időnek, hogy nem engedik a katholikus szertartás szerint megszentelt zászlót más templomba és más szertartásra vinni, aminek természetes következménye az lesz, hogy önérzetes református ember nem marad olyan egyesületben, amelynek zászlaját nem volt szabad elvinni az ö templomába. Viszont mi lesz a magyar társadalomból, ha hazafias, szociális és gazdasági egyesülésekből, erkölcsi kényszerrel kiszorítják a protestánsokat? Új formája ez a decretalis