Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1926.

1926. október 16.

Közgyűlési jegyzőkönyv. 1926. évi október hó 16-án. 1. Felvétetett Budapesten, a dunamelléki református egyházkerület 1926. évi október hó 16-án és következő napjain tartott közgyűlésén, mely alkalommal a közgyűlés tagjainak buzgó éneklése után püspök úr mély vallásos érzéstől áthatott imádsággal és bibliaolvasással tartott isteni tiszteleten vezette a közgyűlés tagjainak lelkét Isten trónja elé, kérve a kegyelem Istenének megsegítő áldását a közgyűlés munkálkodására. A közgyűlés tagjai az ^isteni tisztelet után az alábbi, 3. pontban olvasható sorrendben igazoltattak, mely után a közgyűlésről távol maradottak az elnökséghez bejelentett indokaik alapján a megjelenés kötelezettsége alól felmentetvén és a közgyűlés határozatképessége megállapíttatván, a megjelent közgyűlési tagok helyeiket elfoglalták. 2. Főgondnok úr az egyházkerületi elnökség nevében az ülést megnyitja és kijelenti, hogy mielőtt napirendre térnénk, néhány szót óhajt az egyházkerületi közgyűléshez intézni. Ezután a következőket mondta: A mohácsi csatavesztés négyszázadik évfordulója s azon körülmények, melyek közt az évforduló ünnepségei lefolytak, egy történeti reflekszióra késztetnek engemet. Harminc év előtt, 1896-ban, nemzetünk utolsó nagy ünnepén, a millénium alkalmával, nekem jutott a szerencse, hogy Pusztaszeren az Árpád emlékművet felavassam. Én a beszédemben felvetettem azon kérdést, mikép történhetett az, hogy a mi maroknyi fajunk, magára hagyva, rokonok és barátok nélkül, annyi viszálykodás és egyenetlenség közt, mégis, mint egy „hullámtól vert sziget", egy ezredéven át megállott, míg más nemzetek, jobbra és balra, elenyésztek? A válaszom az volt, hogy bár a jó szerencsében sokszor nem becsültük meg magunkat, nagy katasztrófák után a balsors i *