Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1926.

1926. október 16.

18 hatatlan, de aki ismerte, látta, hogy mély, kemény, félelmes alaptételek következményeit vonja le s egy elrejtett rendszer fordulóin át halad végső célja felé. Ő a reá bízott magyar reformátusságot belsőleg, egyházában, tehát hitből származó ethikai erőkkel egy élő, lelki organizmussá akarta szervezni. E szervezet számára me£ akarta menteni nemzeti kultúrállományának teljes leltárát. Nagyobb és nehezebb feladatra ebben a nemzedékben magyar ember nem vállalkozott. Volt annyi prófétai erő benne, hegy nem ismert lehetetlenséget és volt annyira gyakorlati ember, hogy a diplomáciának, taktikának legbonyolultabb eszközeit se vesse meg célja elérésében. A szeretet szenvedélyével karolta magához mindazt, aki és ami reá bízatott és ennek a szeretetnek türelmetlen, féltékeny, sokszor haragos vagy pusztító keménységével parancsolt, kormányzott és vezetett. Életének utolsó hét esztendeje mindannak összeomlása volt. amit egész életén át építeni, nőni segített, imádságaival, lázas munkájával, lelkes rajongásával. Vert hadsereget, visszavonuló, de hős csapatot vezetett, minden lépést vérrel öntözött és csak akkor : dott fel egy pcziciót, ha ketté törték kezében a kardot vagy ha megmozdult a talaj lábai alatt. Jelentőségéhez mérten nem időztem talán sokat alakjánál. Tisztán történelmi értékét néztem e szavaknál s nem azt, hogy életem legszebb és legtermékenyebb húsz esztendejében ő volt az a barátom, akivel a legbensőbb lelki kapcsolatban állottam. Mózes után az ifjú Jozsué: Makkai Sándor vette át a fejedelmi Erdély református népének vezetését. Isten mind a két kezével megáldotta őt, amikor tehetségekkel és lelki ajándékokkal páratlan módon felékesítette. Ő jutott eddigelé legfiatalabb fővel püspöki székbe. E kettőből az következik, hogy tőle vár legtöbbet népe és a történelem. E sokhoz szívből kívánunk neki Istentől áldást és kegyelmet és buzgón imádkozunk, hogy szolgálatát Isten segítse meg és fogadja el. Csehszlovákiai testvéreink életében örömmel látjuk az egyháztársadalmi élet megindulását, kibontakozását, fejlődését. Nagy érdeklődéssel figyeljük a losonci theologiai akadémiának a sorsát, ami nemcsak a csehszlovákiai magyarságnak, hanem az egész világ reformátusságának egyik nagy érdeke és szinte becsületügye. Kívánatosnak tartanám, hogy a presbiteri világszövetség különcs figyelmet fordítson erre az intézményre és azt mintegy a saját auspiciuma alá helyezze.