Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1926.
1926. október 16.
117 iskolákba kerülő és a felső fokra lépés előtt álló tanulók átlagos minőségének alakulása érdekelt. Ezért vettem részt Kiskunhalason három osztálynak az csztályvizsgálatán s a látottak alapján az alsó osztályokban alkalmazandó szempontokat vitattuk meg. Ezeken kívül mindenütt különösen érdeklődtem az újonnan alkalmazott tanárok munkája és egyénisége, valamint az új tanterv alkalmazása és tanulságai iránt s törődtem az iskola életének minden nyilvánulásával. A nyolc osztályos iskolákban legalább három napot töltöttem, egyik helyen két részletben és mindenütt folytattam az állandó érintkezésen kívül összefoglaló megbeszélést is, ámbár nem tartottam mindenütt szükségesnek a formális záróértekezletet és jegyzőkönyvet. A leánygimnázium cserkészavató ünnepélyén a magyar keresztyén leány hivatásáról és a leánycserkészet feladatairól előadást tartottam. A tanítóképző intézeteket két-két ízben kerestem fel: először a tanév első felében, másodszor az osztályvizsgálatok idején; első alkalommal mindkét helyen egész délutánt betöltő tárgyalást folytattunk az új tantervre és a képzők működésére vcnatkozóan; vizsgálati tapasztalataimat apróra megbeszéltük Nagykőrösön; ez ilyen alakban nem történt meg időbeosztásom hibájából Kecskeméten. A nagykőrösi tanítóképző intézetben rendezett vallástanítói tanfolyamon két előadást tartottam. A polgári iskolák közül ez évben elhagytam a budapesti skót polgári leányiskola meglátogatását; két ízben fordultam meg a kiskunhalasi polgári leányiskolában: először a tanítást figyeltem meg, másodszor az iskola ügyeinek megbeszélése volt a célom. Siklóson és Dunavecsén külön záróértekezleten foglaltam össze mondandóimat; Szentendrén ezt mellőztem, mert bizonyos észleleteim újabb megfigyelésére van szükségem. Ahol új tanárt ismertem meg, ott azzal különösen foglalkoztam. Az iskolák mindhárom csoportjában élénken foglalkoztatott a vidéki tanulók ellátásának a módja. — Kivétel nélkül mindenütt törekedtem arra, hogy a tanárokkal és a fenntartó testület képviselőivel minél többet együtt lehessek. Ebből azt remélem, nem csalódom abban az érzésemben, hogy ez az év közelebb juttatott bennünket egymáshoz, nagyobb bizalommal fogadnak s eljárásomban nem az ellenőrködést látják, hanem a baráti közeledés szándékát ismerték fel. Ha nem így volna, munkám céltalan, sőt káros lenne, mert a nevelés ügyében csupán a célzat, törekvés azonosságáról való meggyőződés teszi lehetővé a
