Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1924. november 15.

9 4. Az elnökség a ma délelőtti ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére Patonay Dezső és Győrffy Balázs tanácsbírák közgyűlési tagokat kéri fel. 5. Az elnökség a bírósági ügyviteli szabályok rendelkezése szerint nyilt ülésben kihirdeti, hogy a mostani közgyűlésünk alkalmával tartandó rendes bírósági üléseinket folyó hó 17-én (hétfő) d. u. 4 órakor fogják megtartani. A közgyűlés az elnöki meghirdetést tudomásul véve, a bírósági ülések idejéül folyó hó 17-ikének d. u. 4 óráját megállapítja és a bíróság összes tagjait felkéri, hogy a bírósági ülésen a kitűzött időre pontosan megjelenni szíveskedjenek. 6. Püspök úr felolvassa a következő évi jelentését: Nagyméltóságú Főgcndnok Úr! Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! A szántó-vető ember, mikor barázdájával a határkőig érkezik, önkéntelenül is föltekint az égre. Isten, aki a szíveket látja és számon tartja a hangtalan imádságokat is, megérti és elfogadja ezt a néma fohászkodást. Most, amikor az esztendő nagy szántóföldjén mi is elérkeztünk egy határkőig, először is tekintsünk fölfelé s mély lélegzetet véve a Szentléleknek minket körülvevő sugaras atmoszférájából, sóhajtsunk el egy hálaadást: „eben haézer", idáig segítségül volt az Úr. Legyen áldott az ö neve, hogy elfogadta szolgálatunkat, erejével kipótolta erőtlenségünket, kegyelmével elfödözte gyarlóságainkat s bölcsessége jóra fordította még hibáinkat is, közülök némelyeket külső áldásra, sokakat belső épülésünkre változtatván. Minden szorgalmatoskodásunk mellett is áll a 127. zsoltár igaz és ámen beszéde: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába nektek kcrán fölkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget". Legyen minden dicsőség és minden hálaadás egyedül az Úré, aki ingyen ajándékba adja az előmenetelt, „teremtetvén általa Krisztus Jézusban jó cselekedetre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk". (Efézus 2:10.)