Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1924. november 15.

60 nyomra a választ ő már annak felterjesztésénél megteszi és semmit sem ér el". A lelkész erre ajánlotta magát és eltávozott. Mire irodájába ért, Molnár Tóth József fogoly, egy főfegyőr és egy fegyőr kíséretében megjelent ott. A lelkész megkérdezte őket, hogy Molnár Tóth kérte-e őket arra, hogy mint tanuk szerepeljenek. A főfegyőr azt felelte: „Nem, én azt a parancsot kaptam, hogy járjak el ebben és a. fegyőrrel együtt ezt az írást írjam alá". Mikor a foglyot megkérdezte, hogy jól meggondolta-e áttérési szándékát, az azt felelte: ,,Már nem tehetek máskép, tiszteletes úr. Én nem akartam ily gyorsan, de már legyen vége!" A lelkész tanuk előtt kijelentette, hogy a bejelentést nem veheti tudomásul, mert Molnár Tóth nem meggyőződésből, de külső hatások alatt akar vallást változtatni s az itt megjelent tanuk is kirendelt egyének, akiket a törvény nem ismerhet el. Minthogy itt az áttérésekről szóló törvény célzatos megsértéséről van szó és hasonló eseteknek a jövőben való megakadályozásához magasabb egyházi és közéleti érdekek is kapcsolódnak, az egyházkerületi közgyűlés ezt a vallássérelmi esetet fölterjeszti az egyetemes konventhez. 31. A vértesaljai egyházmegye, minthogy látja, hogy falusi gyülekezeteink helyzete a korábban élvezett államsegélyek teljes elértéktelenedése folytán mindinkább tarthatatlanná válik s a gyülekezetek békességét oly sok helyütt megbontó díjlevélviták is sokszor az államsegélyek semmire olvadására vezethetők vissza, ennélfogva egy általános rendezés során következhetik be csupán alaposabb orvoslás és egyházunk jövőjének tervszerűbb biztosítása: óhajtandónak tartja, hogy egyetemes zsinatunk kezdje meg mielőbb működését és erőteljes föllépésével tisztázza az egyházunk és az állam közti viszonyt. Az egyházkerületi közgyűlés a maga részéről is szükségesnek tartja, hogy a zsinat eme fontos kérdések tisztázása érdekében is minél hamarabb összeüljön újból. 32. A kecskeméti egyházmegyei közgyűlés 27—1924. határozatával Tompa községet Kiskunhalas anyaegyházhoz csatolja s leányegyházzá való alakulását engedélyezi. Ugyancsak a halasi anyaegyházhoz csatolja Csikeria és Kelebia szórványokat. Az egyházkerületi közgyűlés az I. t.-c. 67. §. n) pontja alapján az egyházmegye határozatát megerősíti.