Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.
1925. október 10.
61 felel" és így tovább. Nagyon kívánatos lenne, hogy a konventi tanterv végre az egész vonalon keresztül menjen. Ugyanilyen különféleség uralkodik a használt tankönyvek között. Ha az összes tankönyveket fel akarnók sorolni, valóban fel kellene említenünk a nyomtatásban megjelent és még ki nem fogyott összes műveket. Jól tudjuk, hogy ennek oka az a nagy vallástani tankönyvhiány, amely a háború és a forradalmak következtében előállott. Most már megszűnt az ok, itt lenne az ideje, hogy szűnjék meg az okozat is s minden hitoktató használja a kerületnek approbált tankönyveit és az egyetemes tankönyvbizottság által kibocsájtott tankönyveket. A vallástani órák imával kezdődnek és végződnek. S ugyancsak a hittanórákon, mintegy felfrissítőül taníttatik az ének. Az órákat rendesen az intézetekben tanítják. Kivételt csak a római katholikus intézetek képeznek, amelyek némelyike a református hittan tanítását nem engedi meg a falai között. Az volna az eszményi, ha a mi növendékeink nem szorulnának ezekre az intézetekre. S a valóság az, hogy különösen leánynevelő intézeteink kevés száma miatt saját intézeteinkbe leánygyermekeinket elhelyezni nem tudjuk s így a szülők, sokszor akaratuk ellenére, kénytelenek azokat római kaíholikus helyre adni. Vallásos lapjainkat, különösen az ,,Erő"-t, kevés kivétellel, mindenütt járatják. A konfirmációt mindenütt a templomban végzik, ünnepélyes keretek között. Az idő nem egyöntetű. A legkorábbi idő áldczccsütörtök, a legkésőbbi június utolsó vasárnapja. Kispest— Wekerle-lelepen a tavaszi konfirmáción kívül őszi is volt, október 31-én. Éppen így különbözők a tankönyvek is. Legtöbb helyütt a Forgách-féle konfirmációi ágendát használják, de ezen kívül forgalomban vannak a Polgár—Hamar „Rövid útmutatás", a Lévay-féle „Kis hitoktató", a Pálóczy—Czinke-féle „A mi hitünk", a Szőts-féle „Keresztyén hittan", az S. Szabó-féle „Előkészítőkáté" s a Takács-féle „Református káté". Itt is helyén való lenne bizonyos egyöntetűség. A növendékeknek a vallásos tárgyak iránt való magatartásáról minden kimutatás örvendetes jelentést ad. Kivételt a pécsi vallásoktató lelkésznek a jelentése képez, aki a cisztercita reálgimnázium növendékeiről ezt írja: „Közönyösek, templomba