Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1924. november 15.

29 Alapítványok. Anyagi ügyek. Kezemhez érkezett kisebb adományokról időközben a kerület hivatalos lapjában számoltam el. Az egyházmegyékben lüktető áldozatkészségről képet nyújt püspöki jelentésem melléklete: az adományokról és szorgalmi jövedelmekről szóló kimutatás. Nagyobb külföldi segély érkezett a Zentralstelle für Europáische Hilfsakticn útján, kb. 4400 svájci frank, amelynek fölosztására nézve a segélykérvények bizottsága tesz javaslatot. De mély hálával és nagy elismeréssel kell itt egyházkerületünk aranykönyvébe följegyeznem egy nevet, kinek igénytelen és puritán hordozója, egyházi életünk legnagyobb jóltevői közé emelkedett azzal a nagylelkű elhatározásával, hogy csekély kivétellel egész vagyonát, egy szorgalmas és rendkívül takarékos élet minden gyümölcsét ajándékozási szerződéssel és az életfogytiglani haszonélvezeti jog fenntartásával egyházkerületünk tulajdonába adta azzal a rendeltetéssel, hogy abból egyik missziói egyházközségünk református lelkésze és tanítója tartassék el. Hiányzik a pontos adatom arra, hogy mennyit tesz ki ez a vagyon, amely kb. 240 telekkönyvi címlet alatt a szerződésben pontosan föl van sorolva. De nagyságánál éppen ügy, mint rendeltetésénél, főképen pedig azoknál a nemes motívumoknál fogva, amelyekből származott ez az alapítvány, a kegyes adományozónak nevét, egyházkerületünk évkönyveiben halhatatlanná teszi. Ez a név a Kaszay István neve. Itt számolok be arról az óriási értékgyarapodásról, amit budapesti református egyházunk ingatlan javaiban ért el azáltal, hogy a Baár-Madas iskolatelekből kisajátított 1600 négyszögöl és az új gimnázium és internátus fölépítése után átadandó Lónyai-utcai gimnázium házastelek ellenében Budapest székesfőváros cserében átengedte a Kálvin-téri telkünk mellett levő két házastelket s ezzel a budapesti egyházközség egy olyan fejlődési lehetőség birlckába jutott, amelyhez csak a 100 évvel ezelőtt számára kijelölt Széna-téri telek megnyerése fogható. Az így elért értékkülönbözet ez év januárjában körülbelül két milliárd koronát tett ki. Természetes dolog, hogy miután a református egyház ehhez a ma még holt tőkéhez a Baár-alapítvány állagát tevő telek átadása árán jutott, teljes mértékben fennmarad az egyházközségre nézve az alapítvány kártalanításának, illetve az alapítványra eső jövedelemgyarapodás biztosításának a kötelezettsége. Ezenfelül pedig mindezeknél sürgősebb feladatává lett