Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1925. október 10.

8 Változások, élők, halottak. Amint végigtekintek e kürtszóra egybegyűlt seregen, régi szokás szerint: mortuos plango, viuos voco. 39. év óta első eset, hogy nincs közöttünk az a férfiú, aki első volt közöttünk, mert mindnyájunknak szolgált. Szilassy Aladár tanácsbíró úrra gondolok, aki a dicsőséges egyház kies mezőiről nézi az ő ecclesia militansának idelenn vívott küzdelmeit. Holnap mindnyájan az Úr házában emlékezünk meg mindazokról az áldásokról, amiket lénye és szolgálata útján Istentől vettünk. Kivételes volt az ő egyénisége, mely még életében, szinte a szemünk láttára, történelmivé vált. Illő tehát, hogy kivételes módon áldozzunk emlékezetének s úgy gyujtsunk neki lángot, mintha nemcsak személyes ériékeinél, hanem hivatali állásánál fogva is vezérünk lett volna. Az erre vonatkozó határozatot főgondnok úr őexcellenciája szép és igaz megemlékezése kapcsán már méltóztattak kimondani. Emlékezetünk galambja reá röppen, a bicskei temetőben Lévay Lajos tiszteletbeli esperes, egyházkerületi tanácsbíránk alig néhány hónapos sírjára. Hű volt, szelíd és bölcs. Magát nem kímélte, hanem szolgálatban eltékozolta egész életét s mindazt, amit egy ilyen élet anyagiakban teremhetett volna, ő csak lelki gyümölcsöket akart hozni s gazdag termésének súlya alatt életfája megroppanva, csendesen letört. Tisztán és elegyítetlenül szólta az Igét s egyike lön a legnemesebb prédikátori típus képviselőinek. Sokaknál előbb meglátta, hogy egészen különös pásztori módszerre van szükségünk, mert e téren óriás mulasztások állanak mögöttünk és óriás feladatok előttünk, egyike volt tehát azoknak, akik már hajnalban beállottak a szőlőskert munkásai közé. Tudta, hogy az egyházi kormányzat a szeretet guberniuma és már fiatal korában szívénél fogva atyai súlya volt. Sírjára az egyházkerület nevében koszorút helyeztem, hátramaradt özvegyének elnökfársam őexcellenciájával együtt kifejeztük egyházkerületünk részvétét és gyászát. Kerületi gyűlésünk méltóképen cselekedett, midőn Lévay Lajos emlékezetét főgondnokunk meleg szavai után jegyzőkönyvében megörökítette és a gyászoló hitvesnek legbensőbb részvétet tolmácsolni határozta. Immár megtért az előtte valókhoz Benkö Gyula, a baranyai egyházmegye tiszteletbeli gondnoka. Meleg búcsút vettünk tőle, mikor megfáradt alakja kiállott a kemény munkából. Álljunk meg sírja mellett s még egyszer gondoljuk el mindazt, amit tőle vettünk s áldjuk