Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1924. november 15.

23 területén egy régi szokás közigazgatási támogatással mesterségesen akadályozza meg a népnek templomba járását. Indítványozom, hogy eziránt sürgős és súlyos megkeresés menjen úgy a belügyminiszter úrhoz, mint Pest vármegye törvényhatóságához. Külföldi utazásom. Püspöki látogatásom címe alá foglalom két külföldi utamról szóló beszámolómat. Az egyik a World Alliance for promoting international friendship through the churches pozsonyi gyűlése volt, amelynek eredményeiről ugyan nem számolhatok be, de nekem kedves alkalom volt arra, hogy ottani testvéreinknek hirdessem az Igét. A másik, kéthetes svájci időzésem volt, midőn Mürrenben mint Sir Henry Lunn vendége, a jelenlegi világprotestantizmus vezető embereiből összehívott reunion-konferencián, a magyar reformátusság képviseletében részt vettem. Készséggel kell szolgálnunk minden olyan mozgalmat, amely a világprotestantizmus lelki egységét, közös frontját építi anélkül, hogy a denominációk történelmi jellegzetességét és felekezeti öntudatát elhomályosítani akarnák. Ez utamat használtam föl arra is, hogy Irlet Károly meglátogatása által bepillantást nyerjek a svájci-magyar gyermekakció eléggé nem áldható szépségeibe. Ezek az akciók a XX. század gyermekkeresztes hadjáratai, amelyeknek apró liliomos vitézei visszahódítják számunkra a magyar jövendő bethlehemi bölcsőjét. Hitélet az egyházmegyékben. Áttekintve az esperesi jelentéseket, megnyugtatásul kell jelentenem, hogy az egyházmegyékben kiváló őrállók magas szempontok szerint irányítják a hitélet emelésére végzett munkát. Buzdítom munkatársaimat, az espereseket és belmissziói előadókat, hogy azokat a magas szempontokat és kritikai igényeket, amelyeket egyházunk hitéletével szemben fölállítanak, ne engedjék alászállani. Nekünk nem az a tisztünk, hogy dicsérjük egymást és mindennel megelégedettek legyünk; a magunkkal és másokkal való szent elégedetlenség volt minden reformmunkának kiindulási pontja. Vértesalja az egész egyházmegye területén megszervezte a belmissziói bizottságot. 2—3 példaadó gyülekezete állandóan mutatja, mit kell és mit lehet tenni. Hangsúlyozza a személyes pastorácio intenzivebbé tételének szükségességét s megállapítja, hogy ez a tevékenység az, amit leginkább elhanyagoltunk. Külő-