Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1924. november 15.

167 egyező díj levelet sem. Csupán államsegélyt nem élvező állásokon működő tanítóknál, kiknek 700. eln. 1922. sz. rendelet értelmében ugyanoly illetmények járnak, mint a hasonló szolgálati idővel bíró államsegélyes tanítóknak, lehet az értékelés befolyással a fenntartó által szolgáltatandó készpénzfizetés összegére. Iy tanítók azonban a református hitfelekezeti iskoláknál igen kis számban vannak s ily esetekben is a 136.000—1923. sz. rendelet szerinti értékelés sokkal előnyösebb a fenntartóra nézve, mint az idézett rendelet előtt érvényben volt, ma már teljesen idejét mult értékelési rendszer. Ami a kezdő tanítói fizetés összegének s ezzel a fenntartók készpénzbeli szolgáltatásának egy évre szóló megállapítását illeti, ez egyáltalában nem jelent az iskolafenntartók megterhelésével járó újítást, hanem egyfelől következménye koronánk fokozatos romlása kapcsán a tisztviselői illetmények fokozatos növekedésének, mely kétségtelenül szemlélhető abban, hogy míg az 1922. évi 122.000. sz. rendelet tervezetének tárgyalásakor, vagyis 1922. szeptember havában évi 89.200 koronát, addig az 1923. évi 136.000. sz. rendelet tervezetének tárgyalásakor, vagyis 1923. október havában évi 2,376.000 koronát tett ki a kezdő tanítói illetmény, mindkét esetben tisztán csak a fizetést véve, lakpénz és kedvezményes élelmiszerellátásváltság nélkül; másfelől pedig egyszerű folyománya, végrehajtása a 122.000—1922. sz. rendeletben foglalt rendelkezésnek, sőt a 122.000—922. sz. rendelettel szemben még igen jelentékeny kedvezményt nyújt az államkincstár terhére az iskolafenntartóknak. Ugyanis már a 122.000—922. sz. rendelet 3. §-a világosan kimondta, hogy az eddig államsegélyben részesített tanítói állás részére 1923. évi január 1-től államsegély csakis abban az esetben utalványozható, ha a fenntartó a tanítónak a lakáson, illetve lakáspénzen felül helyi forrásokból az elemi iskolai rendes tanító mindenkori kezdő illetményeinek bizonyos százalékát biztosítja. Ugyanott kimondatott továbbá, hogy a kezdő illetmények összegét számszerűen évenkint a miniszter állapítja meg minden év november 1-től október végéig terjedő érvényességgel. Kétségtelen tehát, hogy a 136.000—1923. sz. rendeletben történt megállapítás nem érhette váratlanul a fenntartókat, épp úgy, amint a jövőben is évenként új megállapításra kell készülniök, de ez a megállapítás nem is tekinthető oly újításnak, mely az egyházi főhatóságokkal való előzetes tárgyalást indokolttá tett volna. Hiszen minden nyilvánossági jog-