Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1924. november 15.

15 akkori moderátorát, Cairns Dávid Salamont, legjobb barátunk­nak, dr. Macdonald Webster úr kíséretében láttuk falaink kö­zött. Májusban a hollandi szigorú református egyház illusztris küldöttsége, Hoekstra, Bowman, Nordtzij és Kok urak tettek egyházunknál hivatalos látogatást. Végül a francia hugenotta egyház két szimpatikus és jeles képviselője, Perrier és Bruston professzor urak hozták el annak az egyháznak köszöntését, ame­lyiktől a megtisztított vallás tudományát és százados zsoltárain­kat vettük. Mindhárom látogatás mély hatást tett a hazai kálvi­nizmusra. — Gonosz és parázna nemzetségnek nevezte Jézus a jelt kívánó zsidókat. Azok volnánk mi is, ha az ilyen látogatá­soktól politikai csodákat vagy anyagi előnyöket várnánk. Na­gyobb dolog van itt ennél: az, amit kelet királyné asszonya mí­velt a szent hajdankorban, amidőn messze földről elment az Is­ten kiválasztott emberéhez, hogy fölismerjék egymásban a test­vért és megmutassák, hogy mindannyian közös léleknek nemzet­sége. A magyar református egyháznak századok óta egyik nagy fogyatkozása volt, hogy nem idegződött be teljesen az evangé­liumi egyházak nagy világegységébe. Most, amikor az elzáró fa­lak leomlottak, ezt a hibát ennek a nemzedéknek pótolnia kell. Isten számunkra sok nagy tanítást rejteget és sok életparancsot ad elénk külföldi testvéreink példájában. Viszont akarja, hogy azok a nagy dolgok, amiket közöltünk tett és magyar népünk történelmében jelentett ki, messze tündököljenek, mint a he­gyen épített város kivilágított ablakai. A lelki kapcsolatok szö­vése még az egyének életében is olyan, mint a magvetés: idő kell, amíg előttünk ringanak az aratásra érett kalászok; mennyi­vel inkább áll ez a népek életében s azok között is annak a nép­nek életében, amelyik a ,,legárvább és a legelhagyottabb minden népek között a föld kerekén". Hadd áradjon be ablakainkon a kívülről jövő világosság, annak fényénél látjuk meg igazán, amink már van és annak fényénél tudjuk meg, mire van szükségünk még. Mindenekfölött pedig úgy nekünk, mint nekik egy nagy és örök szükségünk van, az, amit az evangélista, az egy szükséges dolognak nevez. — Ezektől az érintkezésektől várom, hogy a ma­gyar kálvinizmus, Istennek ez a mély, kéklő tava, amelyet itt-ott nád borít el és hínár föd be, fölfedezze, hogy ő nem tó, hanem öböl. Egy nagy élő Óceánnak ága-boga és élete, meleg és hideg áramlásai, sugaras békéje és zúgó viharai a nagy Óceánnak egy­séges életéből származnak.

Next

/
Thumbnails
Contents