Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1924. november 15.

13 lelkesíteni kevesen tudtak úgy mint ő. Bárhova megy és bármi munkát végez, mindig a mienk marad és nem felejtjük el, ki volt és mit tett közöttünk. Az egyházmegyék életét áttekintve, különös fontosságánál fogva fölemlítem a felsőbaranyai tisztújítást. Az elköltözött espeperes helyett Szalay Ferencz szaporcai lelkész vette át a munkát. A lemondás folytán megüresedett gondnoki székbe kántor jánosi Mándi Samu tanácsbíró ült. Mindkét atyánkfiát bizalommal és szeretettel köszöntjük egyházkerületünk vezérkarában s úgy az esperes hűségétől és rokonszenves, alázatos munkásságától, mint az új gondnok messzire fénylő talentumaitól és eddig is példaadólag bizonyított szolgálataitól nagyon sokat várunk. Akiket Isten ki akar tüntetni, a legnehezebb feladatok elé állítja. Élet-halál küzdelem döntő mérkőzésében kezükbe adatott a vezéri zászló; Isten adjon nekik elég erőt nagy feladataik elvégzésére. Itt teszek egy cypruságat Kálmán Gyula ságvári lelkész és egyházkerületi tanácsbíró sírjára. Régi veretű református lelkész volt. Tudomány és szívjóság, munka és hűség volt az a nemes fém, amiből alkotója ötvözte ... Tekintélye szellemi és erkölcsi fölényén nyugodott s akkor is az elsők közé sorozta mindenki, midőn fáradtan és szerényen közlegényi sorba állt. Nem kívánhatok jobbat kerületemnek, mint azt, hogy ilyen lelkipásztorokat neveljen és ilyen tanácsadókra hallgasson. Kedves halottakról emlékezem, midőn elparentálom hazatért munkatársainkat: Morvay Ferenc nagyvatyi, Tóth Kálmán ipacsfai, Szabó Gyula ujmindszenti, Varjas Gábor felsőnyéki, Baky Ferenc szalkszentmártoni, Urházy Sándor kápolnásnyéki lelkészeket, Bocskár István segédlelkészt és Biber Ignác szeremlei tanítót. Legyen pihenésük csendes, a boldog föltámadás reménye alatt s találják meg hű szószólójukat a kegyelem királyi széke előtt! Az igazak emlékezete áldott! Örvendező lélekkel hirdetem tovább azokat az érzéseket, amelyeknek a pesti egyházmegye esperese adott kifejezést, amidőn gróf Teleki József gondnok úr ő Excellentiájának immár 40 éves szolgálatáról emlékezett meg. Meleg szívét, sok titkos szolgálatát, hűséges és példaadó forgolódását áldja meg az az Isten, aki eddig is legfőbb nyeresége és lábainak szövétneke volt.