Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1923.

1923. november 17.

10 a hátralevő napokat és éveket még nagyon soká. A másik Benkö Gyula, baranyai egyházmegyénk érdemes gondnoka, aki testi és lelki erejének általa érzett, de általunk soha nem tapasztalt csökkenésére való hivatkozással gondnoki tisztéről lemondott. 45 éve állott egyházmegyéje szolgálatában s ebből az utolsó 10 évet a gondnoki székben töltötte. Törhetetlen buzgósággal, odaadó szeretettel dolgozott egész pályafutásán keresztül. Fáj nekünk helyét üresen látnunk, ahol pedig, mint szolgalatban legidősebb gondnokaink egyike, az elsők között világolt. Istentől vett talentumaival hűségesen sáfárkodott, állásának becsülést, személyének tiszteletet szerezve, most pedig mindnyájunk meleg köszöntésével övezve tűnik el szemünk elől a jól megérdemelt pihenés csendes otthonába. Különös megilletődéssel búcsúzunk el érdemes vértesaljai esperesünktől, Lévay Lajos úrtól. Az ő distingvált fehér egyénisége, tiszta, bölcs és jó lelke, egyik világossága volt a Dunamelléki Egyházkerületnek, mióta ideült a zöld asztalhoz, mint újonnan választott egyházkerületi aljegyző. Azóta mindig hűnek és mindig jónak láttuk, a többre bizatás emelkedő lépcsőzetén. Szelíd volt, mint a galamb, okos volt, mint a kígyó. .Most, amikor fáradtan, közülünk félreállni készül, kívánom, ereje újuljon meg, mint a sasé, szárnyaival emelkedjék égi magasságokba. Bízom abban, hogy öt csak azért engedjük ki az egyik ajtón, mint fáradt esperest, hogy másik ajtón, mint legfrissebb tanácsbíránkat, majd örömmel köszöntsük. Vértesalján egy kemény ifjú daliát köszöntünk: Varga Sándort, az új esperest. Sokat várunk tőle, imádkozunk érte és megáldjuk bejövetelét. — Személyi memcrabiliánk végére hagytam örömünk kifejezését, egyházkerületünk egyik-másik illusztris tagját ért kitüntetés felett. Benedek Zsolt egyházkerületünk legfiatalabb tanácsbírája még az év elején íőkormánytanácsosi kitüntetést nyert s ebből az alkalomból intézőbizottságunk melegen köszöntötte őt, a méltó apának méltó fiát, ki munkában, szolgálatban és szívünkben szakadatlanul nő. Ugyancsak főkormánytanácsossá neveztetett ki Takáts József egyházkerületi főjegyző úr is. Csendesen szedi horgonyát és oldja kötelet az élet ezüst révében a mi kedves öreg főjegyző barátunk. Mosolyogva búcsúzik ettől is, attól is és csodálkozik, hogy tőle nem búcsúzik senki. Mi rózsát dobunk a csónakjába s neki új munkát adunk, hadd tartsa még közöttünk minél tovább a hü, erős munka, ha a becéz-