Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1923.
1923. november 17.
8 — Ha elődeink példáján tanulunk, cikkor de csakis akkor van remény a feltámadásra! A közgyűlés a főgondnok úrnak eszmél tető, széles látkörű, buzdító megnyitó beszédeért hálás köszönetet mond és a lelkészi főjegyző indítványára a megnyitó beszédet egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe iktatni rendeli. 5. Dr. Ravasz László püspök felolvassa következő jelentését: Nagyméltóságú Főgondnok Űr! Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! A Dunamelléki Egyházkerületnek az az esztendeje, amelyről jelentést kívánok tenni, nem volt külső eseményekben gazdag. Egy nagy esemény ment végbe benne; az, hogy folyt a hűséges és csendes munka minden nehézségeivel, de minden áldásaival. Odakünn a mezőn sem szoktak rikító események lejátszani, sőt baj, ha lejátszanak; hanem erjed a föld televény kebele, hull az áldott harmat, süt a jóságos verőfény s millió csira megindulásából újra végbe megy minden esztendőnek egyszerű, óriás csodája, az, hogy az elvetett mag kenyeret hoz. Nem állítom, hogy ez a kép a mi egyházkerületünk múlt esztendejére mindenben talál. Nem tudom megmondani, hány mag maradt meddő, hol hatalmazott el a konkoly és boi maradtak asszott pusztaságok a megmunkált földön. Mindezeket csak az örökkévalóságból néző s minden emberi látásnál különb erejű isteni szem tudná megpillantani. Minekünk éreznünk kell a Márk evangéliumában megírt gazdaember bizakodó kockázatát: alszik és felkel, éjjel és nappal, a mag pedig kihajt és felnő, a gazda nem is tudja miképen. Most, amikor tekintetemet magvetésünk mezőin legeltetem, mindenekfelett ennek a törvénynek természetfeletti természetességét szeretném háládatos szívvel érezni és éreztetni. Halottaink. Emlékezzünk először azokrol, akik örökre elmentek közülünk. Közülök Nagy fmie íelsöbaranyai esperesnek hirtelen eltűnt, kedves alakja fogja meg szivünket. Elnöktársam őexellenciája említette, hogy legutolsó találkozásukkor különös melegséggel ismételten búcsúzkodott tőle, mintha e búcsúzással a