Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1923.

1923. november 17.

27 Az járt kétélű fegyverként a nép között, rontani, veszejteni, plántálni és építeni. Viszonyunk a katholikus egyházhoz. Nemcsak régi szokásnak hódolok, hanem egyenest kötelességet teljesítek, amikor e helyen megemlékezem más egyházakhoz való viszonyunkról. Ezek közül minket leginkább a katholicizmus magatartása érdekel. Sokszor kifejeztem azt, hogy én a katholicizmus vallásos értékét világosan látom és nagyra becsülöm. Többször mondottam azt is, hogy Magyarországon az utóbbi századév alatt nemcsak a protestantizmus, hanem a katholicizmus belső ereje is szokatlanul elhanyatlott és e hatalmas egyház is olyanná vált, mint a Jairus leánya, nem halt meg ugyan, de mélyen, mélyen aludt. Körülbelül huszonöt esztendeje fokozatos erővel ébredez a katholikus öntudat és határozott, lendületes megújhodás elé megy. Azt is állíthatom, hogy a katholicizmus összes erejét még nem szedte össze és vette igénybe, annál is sokkal hatalmasabb, mint amilyennek ma látszik. Mindaz, ami ebből az ébredésből vallásos megújulás, ami több isteni elementumct ötvöz bele ebbe a világba és a mi közös élő Urunknak, a Krisztusnak királyságát erősíti a szívekbe, reám és reánk nézve örvendetes és kívánatos munka. Magyarország elvész, ha nem lesz a Krisztus népe és én hálát adok istennek, ha a Krisztust győzni látom katholikus atyámfiai szívében is. De meg kell mondanom, hogy ezt a célt nem szolgálják, sőt hátráltatják az olyan megnyilatkozások, aminők a legutóbb is elhangzottak. A Zebedeus fiainak prepotens nagyravágyása jobban kísért, mint valaha. Lehetetlen ki nem érezni valami olyan tendenciát, ami a protestantizmustól a létjogosultságot kívánja elvitatni. Hangsúlyozni azt, hogy Magyarország megmentése a katholikusoknak a feladata és első sorban katholikus kérdés, hangsúlyozni azt, hogy ezt az országot csak az mentheti meg, ha katholikussá lesz; belekiáltani ebbe a széttépett országba, hogy türelem, felebaráti szeretet mind nagyon szép dolog, de egyszerre elvész parancsoló szüksége, mihelyt az fenyegeti a katholicizmust, hogy ahol a nemzet imádkozik, mellette még más ritus is megszólal Istenéhez, lehet katholikus, de már nem keresztyén szellem. Természetes, hogy a jelennek ilyen beállítása mellett a superior stabat lupus viszonylatában, rögtön ad hoc alakul a történelem is. Százados tanúságokat, melyek ennek a nemzetnek nagy erkölcsi