Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1923.
1923. november 17.
20 hetéshez szükséges földbirtokot juttatnak. Ezek a birtokok századokon át megmaradnak, — csak az állam szokta és tudta eddig elvenni — közvagyont képeznek, óriási nevelö-értékkel bírnak, amennyiben a földmíves társadalmunk neveléséhez a példaadás módszerével járulnak hathatósan hczzá. Végül ekszisztenciákat teremtenek, amelyek éppen azért, mert a rájuk bízott néptől függetlenek, ezzel szemben az állandóságot és a morális fölényt, tehát a tekintélyt képesek jelenteni, közben pedig annak a sokszor szeszélyes és sokszor konok népnek a szolgálatát biztosítani. Két emberöltő látta ezt már meg és tett döntő lépést benne. Egyik a II. Lipót ideje alatt Dunántúl végbemenő telepítési restauráció, amely az egyházközségek elvett földjeit adta vissza, a másik pedig a mult század közepén az úrbéri törvény végrehajtása. Mcst volna a harmadik nagy alkalom minden gyülekezetet egy kis földhöz jutatni és ezt nagyon könnyen meg lehetne tenni, amikor a nagybirtok és az igénylők is egyaránt megnyugvással fogadják a földosztásnak ezt a formáját. Félek, hogy mi magyar református egyház ezt a nagy jelentőségű időt elszalasztjuk és ezáltal jóvátehetetlen mulasztást követünk el. Nekünk teljes súlyunkkal kellene fellépni e kérdés érdekében. Minden egyes egyházközséget szakértőkkel világosítani fel, hegy hogyan és mennyi földet igényelhet, erélyesen közbe kell lépni s komolyan felelősségre vonni, ahol az alkalommal nem élnek. Végül minden olyan helyen, ilyen pedig nagyon sok van, ahol a végrehajtó közegnek a paragrafusok határai között kifejtett csendes ellenszegülése vagy rosszindulata, egyházközségünket megakadályozza életfeltételének biztosításában erélyesen közbejárni, — s a mcst készülő novlla keretei között a református egyházközségek mint kisbirtokosok érdekeit tételesen és kifejezetten is biztosítani. Adminisztráció. A püspöki adminisztrációról jelentenem kell, hegy az ügymenet állandóan emelkedik és nehezedik. Amily mértékben komplikálódik közéleti helyzetünk, alakulnak új eddig ismeretlen problémáink, azon mértékben nő a központi adminisztráció egységessége és szabatossága iránt támadó igény is. Régi tapasztalás, hogy a munka munkát fiadzik és ha valaki minél nagyobb erőfeszítései igyekszik dolgait elvégezni, annál több új feladatot nyer. Ma már a püspöki iroda 4 hűséges munkás szolgálatát veszi