Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1923.

1923. november 17.

.109 a szakképzés jellegének megfelelően a hasonló eljárás. És éppen a legelső és leglényegesebb észrevétel, amit a tantervvel szemben fel lehet és fel kell említeni, az, hogy figyelmen kívül hagyja a tanítóképzés speciális céljait, figyelmen kiuül hagyja a szakszerűséget. Nincsen világos célkitűzése s így nem áll rendelkezésére alapelv, amely a felépítésnél a maga helyére tesz mindent és minden helyre csak azt teszi, ami az elérendő cél érdekében szükséges. A szakszerűség hiányát élénken illusztrálja az a körülmény, hogy ha összehasonlítjuk ezt a tantervet a gimnáziumokéval, három felső osztály anyagában alig van valami külömbség. Már pedig nyilvánvaló, hogy más feladat intelligens református emberek nevelése és képzése és ismét más református tanítók nevelése és képzése! A világos célkitűzés és szakszerűség hiányából következnek a lovábbi észrevételek: A tanterv hiányos, nem elégíti ki a megváltozott idők követelményeit. A tanítóra feladatok várnak nemcsak az iskolában, hanem azonkívül, az egyház-társadalmi életben is. Ez utóbbira való elökészitésröl a tanterv nem gondoskodik. De a szoros értelemben vett iskolai, tehát vallástanítói munkára való előkészítés is mostoha és joggal kifogásolható elbánásban részesül akkor, amikor a vallástanítás módszertana az V. évfolyam végére van téve. Ennek a káros következése lesz, hogy a növendékekről az öt esztendő eltelik anélkül, hogy vallásmódszer tani ismeretek birtokában, tehát teljes tudatossaggal kísérelhették volna meg a próbatanításokat. A módszertan ilyetén bevonása mellett tehát nem oldható meg a növendékek gyakorlati kiképzése. Az I. IV. osztályok tananyaga nem egyéb, mint a régi tanterv I. és III. osztályú anyagának két-két évfolyamra való kinyújtása. Vájjon indokolt volt-e ez az eljárás? — Hiszen a vallástani tanterv a négy évfolyamú tanítóképzőben nem volt túlterhelt. Tehát ez a szempont nem teszi indokolttá. De más szempontból sem kívánatos. Nevezetesen az egyháztörténelmi anyag nagy része már ismert az egyetemes történelmi tanulmányok alapján s így feldolgozása bőséges támasztékot nyerhet az itt szerzett ismeretekben. Éppen ezért a felesleges ismétlés elkerülése és időnyerés céljából kívánatos lenne ennek egy évfolyamra való összevonása. De a történelmi képzéssel kapcsolatban más aggodalom is