Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1922.

1922. október 21.

47 országos reformátos lelkészi nyugdíj- és özvegyárva-gyámintézet alaptőkéjének gyarapítása végett évenként minden egyházközségben egy nagycbbszabású és estélyszerű ünnepély tartassék. A közgyűlés ezen indítványt az egyházközségek figyelmébe ajánlja. 33. Az egyetemes konvent megküldi 122—1922. sz. határozatát arról, hogy az országos református lelkészegyesületnek ama kérelmét, hogy az egyházközségek tulajdonát képező lelkészi földek után a vagyonváltságot és vagyonadót az egyházközségek fizessék, a zsinat elé terjesztette és felhívta a konventi irodát, hogy az erre vonatkozó tájékoztatást, az egyes egyházközségek útbaigazítása végett, mindenik egyházkerület püspöki hivatalának küldje meg. Tudomásul szolgál. Egyúttal már most figyelmezteti a közgyűlés úgy az egyházközségeket, mint a lelkészeket arra, hogy a földadót ezután is azok kötelesek fizetni, akik eddig fizették. 34. A solti egyházmegye 49—1922. sz. határozatával fölterjeszti a bajai egyházközség új lelkészi és kántori díjlevelét végleges megerősítés céljából. A közgyűlés a díj levelet megerősíti, de utasítja a solti egyházmegye útján a bajai egyházközséget, hogy a 158—1916. sz. egyházkerületi határozat 3. pontja értelmében a díj levél negyedik példányát is terjessze föl és egyúttal a lelkészi díj levél mindenik példányára vezesse rá az egyetemes konvent 76—1895. sz. határozatában foglalt, a keresztelési és esketési stólára vonatkozó záradékot. 35. A vértesaljai egyházmegye 33d—1922. sz. határozatával fölterjeszti végleges megerősítés végett a tinnyei református egyházközség módosított lelkészi díj levelét. A közgyűlés a díjlevelet megerősíti, de a vértesaljai, egyházmegye útján utasítja a tinnyei egyházközséget, hogy a díj levél mindenik példányára vezesse rá az egyetemes konvent 76—1895. sz. határozatában foglalt, a keresztelési és esketési stólára vonatkozó záradékot. 36. A vértesaljai egyházmegye fölterjeszti 27—1922. sz. határozatát, mellyel az Elvira- és Simonmajcr-pusztákat a baracskai egyháztól az ercsii anyaegyházhoz csatolta, kérvén ennek végleges megerősítését.