Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1922.

1922. október 21.

á6 - . házban, A belmissziói munka intenzivebb megindításával egyházkerületünk ezen irányelvek szerint óhajtja vallásos és egyházi életünket megnemesíteni és a Krisztus egyházává fejleszteni. A Krisztus ideális egyházáról mondottakat közgyűlésünk mint örök igazságokat nézi és azok megvalósítása érdekében a többi keresztyén felekezetekkel való együttműködést kívánatosnak tartja, de csak úgy, ha az a kooperáció a mi református egyházunk igazságainak érvényesítésére semmi hátránnyal sem jár. Ugyanígy gondolkozik az evangélium talajából nőtt de sokfelé elágazott s protestánsoknak tartott egyházi irányzatokról is. Amelyek azok közül a mi egyházi életünknek ártalmára vannak, azokkal szemben mi is támadólag lépünk fel. Úgy ebben a tekintetben, mint a magát kiélt, az élvezet és hasznosság elvén felépült mai pogány kulturáról püspökünk által mondott vélemény tekintetében, a jelentés a mi lelkünk gondolatát fejezi ki; úgy érezzük, hogy erről a • kulturáról le kell kopni az azt megrontó és szinte megsemmisítő, túl sok, a nyomorult porból vett emberi vonásnak és örök isteni vonásokkal kell megtelnie, — a Krisztus vonásaival, — akkor lesz az igazi keresztyén kultura, mely az ég felé, az I-stenhez vezet. Közgyűlésünk így fogja fel a püspöki jelentés eme részeit és azért ezeket örömmel teszi magáévá mint egyházi, vallásos és kulturprogrammot és úgy ezért, mint a 100 éves Petőfi-ünnepléséül mondott, a magyar nemzeti géniuszt pár rövid mondatban szinte klasszikus tömörséggel kifejezett jellemrajzért püspökünknek köszönetet mond és igaz keresztyén lelkére, valamint egyházát és hazáját szerető szívére áldó szeretetet kér és vár Istentől. 9. A püspöki jelentéssel kapcsolatban szót kért egyházkerületünk főgondnoka és megköszönte a jelentésben róla szóló megemlékezést, mely az ő főgondnokságának egyszerre kettős, 10 és 20 éves jubileumát, a kezdetet és a zenitet ünnepli. Kijelenti, hogy nem adhat elég hálát Istennek, aki neki erőt és időt adott, hogy valamit az ő földi országáért, az anyaszentegyházért tehessen, mert amit tett, Isten kegyelméből tette. Ez a kegyelem legyen áldott érette! Négy püspökkel szolgálta egyházunkat. Az előbbi