Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1922.

1922. október 21.

A nagy figyelemmel meghallgatott, a tetszészaj által többször félbeszakított, gazdag tartalommal bíró és ragyogó nyelvezettel megírott jelentés elhangzása után szólásra emelkedett a tolnai egyházmegye esperese és indítványozta, hogy a püspöki jelentés jegyzőkönyvünkben egész terjedelmében kinyomattassék. Ezzel kapcsolatban főgondnok úr kéri, hogy a jelentés külön füzetben is kinyomattassék; mert ez a jelentés sokkal túl nőtt a püspöki jelentések keretén; ez egy igazi keresztyén lelkipásztori programm, mely egész évtized munkájának az útját jelöli meg. Vajha eljuttathatnánk nemcsak egyh. kerületünk minden gyülekezetéhez, de egész magyar ref. egyházunk minden egyes tagjához; oda írhatnánk nemcsak minden ref. templom homlokzatára, hanem minden magyar református ember szíve táblájára, bele égethetnénk a lelkekbe, hogy az ebben foglalt krisztusi törvény szerint élnénk és munkálkodnánk, akkor a krisztusi egyház reneszánsza rövid időn belül megvalósulna miközöttünk. Erre kell törekednünk és erre szolgál e jelentésnek minél szélesebb körben való elterjesztése is, azért óhajtja annak külön füzetben való kinyomatását és elterjesztését, mit a közgyűlés igaz lelkesedéssel magáévá is tesz és határozattá emel. A püspöki jelentés egyes részeire a közgyűlés következőleg határoz: Egyházkerületünk nagy veszteségeiről, eltemetett tanácsbíráínkról, tudósainkról és közmunkásainkról feljegyzett gyászjelentést közgyűlésünk magáévá teszi és a hála és elismerés cipruságát letevén sírj okra, nevöket áldásba foglalja. Két jubilánsunkra, főgondnokunkra és munkásságban méltó társára, a mi legbuzgóbb világi papunkra, püspökünk szavaival kérjük az áldást: ,,az áldó kéz, mely őket nekünk adta, áldja meg és tartsa meg őket nekünk sokáig"! Közgyűlésünk szeretettel üdvözli dr. Ballagi Aladár világi tanácsbíránkat egyetemi tanársága 40-ik évfordulóján; Jalscviczky Sándor tanácsbíránkat a kecskeméti egyházmegye gondnoki székében; Petri Pál államtitkár urat ma-