Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1921. november 2.

Mikor a tenger sima és csendes, akkor hajós mindenki lehet, de mikor a tenger hullámai magasra csapkodnak, ak­kor a vihar kipróbálja a kormányost. A lefolyt viharban a nemzet és az egyház hajója recsegett és ropogott, dőlt jobbra és balra, de a mi püspökünk hű maradt önmagához. Mint a delejtü csak egy irányt mutatott. Élénk emlékezetben él. hogy még a legkínosabb napokon is a szószékről bátran hir­dette, hogy ami látszólag a nép szava, az nem mindig je­lenti az Isten szavát is. Személy szerint is hálával kell megemlékeznem min­denkor tapasztalt bizalmáról és támogatásáról, de különö­sen ki kell emelnem, hogy amikor a kommunizmus alatt le voltam tartóztatva, ő akkor is minden veszély és kockázat dacára nem egyszer fölkeresett és ezen súlyos időkben i­éreztette velem barátságának melegét. Ráillenek a klasszi­kus történetíró szavai: ,.Fuit aequalis in omni vitae genere." A szó legnemesebb értelmében olyan moderátor volt. mint amiyenek skot testvéreink egyházi elnökei. Mérsékelt irányított, rendben tartott mindeneket. Meleg szívvel, de hideg és higgadt fővel kormányozta kerületünket. Példá* ed ott mindnyájunknak életével, hosszútűrésével, szenvedé­sével és halálával is. Ugy imádkozott, mint a Megváltó a Geesemáné kertben: ,.Atyám! múljék el tőlem a keserű po­hár, de azért ne legyen az en akaratom, hanem legyen meg a Te akaratod!" Üdvözült püspökünkön a krisztusi ígéret beteljesedett. 0 a szelídek és alázatos szívűek jutalmát elnyerte, mert Ts­ten akaratában megnyugodva távozott el és eltávozott anél­kül, hogy ellenségeket hagyott volna maga után. Szóval lel­kében megnyugodott. Nincs is egy lelkész vagy tanító ke­rületünkben. aki haragot érzett volna iránta és nem volt nagy egyházkerületünknek egy tagja, akit ő valaha meg­bántott vagy üldözött volna. Közszeretet és köztisztelettől környezve fogytak el az ő nemes életének napjai. Szentel­jük meg az üdvözült emiekét azzal, hogy kerületünket hí­ven és fokozott odaadással szolgáljuk. Ápoljuk magunk közt a békességet, a szeretetet, az egyetértést, mert minden ország és minden egyház elpusztul, amely önmagában meg­hasonlik es a Szentlélek sugallatát követve válasszunk utód­jául (Ivan püspököt, hogy a Petri Elek püspöki székéről az ö apostoli lelke soha se hiányozzék. Legyen áldott nemes emléke! Áldottak legyenek azok, akik szívéhez legközelebb állottak és legyenek áldottak azon intézmények, melyeknek életét oly önzetlenül szentelte!

Next

/
Thumbnails
Contents