Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.
1918. május 30.
GO Ez alapon a szabálytalanul megalakított bíróság által hozott ítéletet fel kellett oldani s a bíróságot új szabályszerű tárgyalás megtartására és új ítélet hozatalára kellett utasítani. TI. Annak előrebocsátása mellett, hogy a jelen esetben a felfüggesztés tárgyában nem külön végzésben, hanem az egyh. Y. tc. 98. §. 2. b) pontjának 4. bek. értelmében magában az ítéletben lett volna intézkedés teendő, a bíróság a felfüggesztést azért találta megszüntetendőnek, mivel a hivatalvesztést kimondó ítélet feloldásával a felfüggesztés törvényes alapja megszűnt s a bíróság a bizonyított vádat egyébként sem találta oly súlyosnak, ami a felfüggesztést az ügy jelen stádiumában indokolttá tenné. 4. A dunamelléki ref. egyházkerületi bíróság, mint közigazgatási bíróság, a vértesaljai ref. egyházmegyei bíróságnak, mint közigazgatási bíróságnak. Székesfejérvárott. 1918. május 10-én IV. 5—1918. sz. a. Barkász Kálmán biai lelkész perújítási kérelme folytán a lelkész és a biai ref. egyházközség között a lelkészi díjlevélben foglalt terményjárandóságokra kötött egyezség felbontása tárgyában hozott ítéletét a nevezett egyház presbitériumának felebbezése folytán vizsgálat alá vévén, a következőleg végzett: Az egyházkerületi bíróság az elsőbíróság ítéletét — a tényállás tüzetesebb megállapítása végett — az egyh. V. tc. 116. §. 1. pontja alapján feloldja s utasítja az egyházmegyei bíróságot, hogy a lelkész követelésének felderítése, a lelkészi díjlevélnek és a lelkészi földek haszonbérleti szerződésének beszerzése után hozzon új ítéletet. Egyben tekintettel arra. hogy a panaszos által e bírósághoz intézett, 1918. május 25-én kelt beadványában oly egyezségi ajánlat foglaltatik, mellyel a presbitérium még nem foglalkozott, a bíróság utasítja az egyházmegyei bíróság lelkészi elnökét, hogy az ügy újabb elsőbírósági tárgyalása előtt a felek között az egyh. Y. tc. 64—65. §§-ai szerinti egyezséget kísérelje meg. Indokok: A végzés rendelkező részében jelzett ténymegállapításokra szükség van, amennyiben a fennforgó vitás ügy elbírálásánál határozottan meg kell állapítani, hogy a lelkész jövedelme mennyit tesz, már pedig e tekintetben a presbitérium által benyújtott fölebbezés adatai és a lelkész bemondása között eltérés van. Az alapeljárásban hozott itteni ítélet nem volt feltétlen, mert amint annak indokaiból is kitűnik, az egyházkerületi bíróság már akkor is szükségesnek tartotta, hogy a vitás kérdés a kölcsönös méltányosság alapján oldassék meg. amelyre a háború folytán előállott rendkívüli viszonyok a peres feleket egyaránt kötelezik. Az alapperben hozott ítélet meghozatala óta pedig a megélhetési viszo-