Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1918. május 30.

42 egyház életében felette fontos voltára és tekintettel arra, hogy a hírszolgálatnak helyes és a magyar ref. egyház érdekeit mindenek fölött szem előtt tartó ellátása a sajtóiroda részéről nemcsak fáradhatatlan. kitartó munkásságot, de jelentékeny anyagi áldozatot is kíván, az egyesület az egyházkerülettől erkölcsi és anyagi támogatása kilátá-sba helyezését kéri. Az egyházkerületi közgyűlés teljesen tisztában van az egyházi hírszolgálatnak az egyházi élet alakulására gyakorolt nagy hatásával és az egyház érdekében felette fontosnak tartja, hogy ez a hírszolgálat az egyház érdekeit szem előtt tartó, helyes, pontos, igazságos és minél gyorsabb legyen, valamint jól ismeri azokat a nehézségeket is, melyekkel ezen a téren a most alakult Református Sajtóegyesületnek meg kell küzdenie; jól tudja azt is. hogy a hírszolgálat helyes ellátása nem csak erkölcsi és szellemi munkát, de anyagi áldozatot is kíván: épen ezért nem zárkózik el a Reformáhis Sajtóegyesület kérése elől. hanem a pénzügyi bizottság javaslata alapján erkölcsi támogatása mellett anyagi támogatását is kiláhelyezi; miután azonban az ilyen segélyek megállapítása nem a rendkívüli, hanem mindenkor a rendes őszi közgyűlés alkalmával szokott megtörténni, végleges határozatát, illetőleg az anyagi támogatás számszerű összegének meghatározását az őszi közgyűlés fogja elintézni. 45. Olvastatott Ádám Lászlónak, a nagykörösi tanítóképzőintézet igazgatótanácsi tagjának és a nagykörösi „Kalocsa Balázs alapítvány" felügyelőjének az egyházkerületi elnökséghez intézett levele, melyben magas életkorára és az azzal együtt járó gyengeségére való hivatkozással mind az alapítványi felügyelőségről, mind a tanítóképzőnél hosszú évek során viselt igazgatótanácsi tagságáról való lemondását bejelenti. Az egyházkerületi közgyűlés hálával emlékezik meg ez alkalommal is arról a hű és buzgó munkásságról, melyet Ádám László mint a képzői igazgatótanács tagja a tanítóképző-intézet szellemi és anyagi fejlődése érdekében évtizedeken keresztül kifejtett és őszinte szívvel óhajtja, vajha tovább is folytathatná azt az áldásos munkát, melynek hosszú időn keresztül való végzése, saját vallomása szerint, neki mindenkor örömére, az egyházkerület vallomása szerint pedig az intézetnek nagy hasznára volt. ámde mély tisztelettel kell meghajolnia a hű munkás visszavonulási szándéka és annak indoka: a több. mint 80 év terhére való hivatkozás előtt, ezért lemondását elfogadja, de midőn pihenésére is Tsten áldó kegyelmét kéri és áldásos munkájának emlékezetét jegyzőkönyvében is megörökíti, őt a tanítóképző-intézet igazgató-tanácsának egész életére tiszteletbeli tagjává választja és kéri. hogy azt az iskolát, melynek úgyszólván felállításától fogva egyik hűséges gondviselője