Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. szeptember 22.

11 zánknak és evangyéliumi egyházunknak és így töltsük be Krisztus parancsát. A reformáció hajnalára visszatekintve, tegyünk mi is szent •fogadást, hogy megőrizzük a reánk bízott szent örökséget, azt a vallásos buzgóságot, azt az Isten előtt való megalázkodást és töredelmet, azt a kiolthatatlan krisztusi szeretetet, mely már kétszer diadalmaskodott a hitetlenségen és a külsőségeken élősködő képmutatás felett. A mi ünneplésünk csak így lesz méltó az ősök hitéhez ; csak így elevenedhetik meg a mustármagból nőtt s újra oltott óriási fa ; csak így maradhatunk meg ; csak így kelhetünk fel a közöny dermesztő álmából, amely megölője minden szent érzésnek, halála minden nemesebb szenvedelemnek. Erős a hitem, hogy immár elmúlik az éjszaka és elközelg a nap, amelyen a protestáns egyháznak felnyílnak szemei s mozgásba jönnek lábai. Hiszem, hogy a mi református egyházunk ismét megelevenül és ellenségeinknek fülébe dörg az égi szó : « «mit keresitek a holtak között az élőt?» Lelki szemeim látják ragyogó világosságban fényleni a református magyar Siont és látják egy akarattal körébe gyűlni híveit és látják leszállani fejökre a kettős tüzes nyelveket, hogy ülne mindegyilu-e egy azok közül. Kérem ennélfogva a Főtiszt életű egyházkerületi közgyűlést, hogy amidőn a reformáció 400-ik évfordulójának megünnepléséhez közeledünk, adjon kifejezést Isten iránti hálájának, hogy mind ezideig megsegített minket az Úr és reményének, hogy a mi református anyaszentegyházunkon, mint kősziklára épített erős váron, még a pokol kapui sem vehetnek diadalt, ha mi hívek maradunk evangéliumi hitünkhöz s imádkozunk és dolgozunk. Egy jobb és szebb jövőbe vetett hittel és reménységgel vessünk most már, Főtiszteletű egy házkerületi közgyűlés, egy rövid pillantást a lefolyt év egyházi eseményeire. I. Mielőtt egyházkerületünk belügyeinek ismertetéséhez kezdenék, méltóztassék megengedni, hogy egy pár általánosabb jellegű, de minket is közelről érdeklő ügyről emlékezzem meg. 1. Miként egyházkerületünk májusi közgyűlésén, úgy az egyházmegyék is közgyűléseiken az esperesi jelentések kapcsán a kegyelet érzésével, meleg hangon emlékeztek meg a mi boldogult jó öreg királyunknak, I. Ferencz Józsefnek az elmúlt év november havában bekövetkezett elhunytáról, a hála és elismerés szavával méltányolva nemes erényeit, a hosszú uralkodás alatt egyházunkká 1 szemben mindig tanúsított jóakaratát és pártatlanságát. Épen ilyen bensőséggel s az öröm és jóreménység érzésével egy békés és áldásthozó jövő iránt, fejezték ki hódolatteljes tiszteletüket és üdvözlő jókívánataikat IV. Károly felséges királyunk iránt trónralépése alkalmából. Nagy okunk van a legszebb reménnyel tekinteni az ő uralkodása elé, mert eddigi tényei és nyilatkozatai arra jogosítanak, hogy benne nemzetünk nemesen érző s önzetlen hazafiúi kívánságainkat s reményeinket megértő szívre talál. Nemcsak az a válasz jogosít erre minket, melyet egyetemes egyházunk tisztelgő küldöttségének üdvözlésére adott, amidőn egyházunkat és híveinket a trón és haza biztos pilléreinek nevezte, hanem és mindenekfelett, a május 8-án kelt királyi le-