Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. május 9.

68 egyezségnek tekinti, mely egyoklalúlag föl nem bontható, továbbá ez az egyezség díjlevélcsonkítást nem tartalmaz, mert az árváltozás mindenik egyezkedő félnek eshetik javára is, kárára is ; végre, mert az egyházközség már az 1915. évre részesítette a lelkészt és tanítót háborús segélyben, amiből alaposan meríthető az a remén}

7, hogy a többi háborús években sem fogja az abnormis viszonyok által indokolt segélyt megtagadni. 4. A dunamelléki ref. egyházkerületi bíróság, mint közigazgatási bíróság, a tószegi ref. egyháznak Bálint Károly volt tószegi, jelenleg neszmélyi lelkész ellen 140 K s jár. iránt indított keresetének ügyét, melyben a kecskeméti egyházmegyei bíróság időszaki tanácsa, mint közigazgatási bíróság, 1916. november 14-én hozott ítéletével panaszlottat 140 korona tőkének, 1912. június 1. napjától számított 5% kamatainak s a fölmerült 37 K 46 f vizsgálati költség megfizetésére kötelezte, panaszlott föllebbezése folytán vizsgálat alá vévén, következőleg végzett: Az egyházkerületi bíróság a kecskeméti egyházmegye ítéletét az azt megelőző vizsgálattal együtt föloldja s az alsófokú bíróságot újabb szabályszerű vizsgálat tartására és újabb ítélet hozatalra utasítja. Indokok: 1. Az iratokból kitűnőleg a kecskeméti egyházmegyei bíróság a jelen üggyel két ízben foglalkozott : első ízben 1915 április 21-én, másodízben 1916. november 14-én. Az 1915. április 21-én tartott időszaki tanács ülésének jegyzőkönyve az iratok közül hiányzik s az akkor hozott végzésnek is csupán a fogalmazványa található (iratjegyzék 9. sz.) föl. Az iratok közül hiányzik továbbá az a segédnapló, mely az egyházmegyei bíróság 1916. november 14-iki ülésén bizonyítékként szerepelt, melyről föllebbező föllebbezésében most azt állítja, hogy az meghamisít tat ot t. Panaszlott az elsőbírósági tárgyalás kitűzéséről értesülvén, 1916. október 31-én 220/1916 sz. a. kelt beadványában (iratj. 20. sz.) kérte a tószegi egyház presbiteri jegyzőkönyvének, gondnoki segédnaplójának és főkönyvének, törzskönyvének, vagyonkimutatásának, betétkönyveinek és tőkekönyvének a tárgyalásra való beszerzését, hogy azokból a követelés alaptalanságát kimutathassa. Ezek az okmányok — a segédnapló kivételével — nem szereztettek be s, az Y. t.-c. 79. §-a ellenére, nem bocsáttattak a bíróság rendelkezésére. Minthogy a fentiek szerint az alsóbírósági iratok egy része s az ott használt bizonyítékok a felsőbb bíróságnak nem állanak rendelkezésére s ezek, valamint a panaszlott által beszerezni kért, de be nem szerzett iratok nélkül a tényállás nem deríthető föl kellőképen : az