Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. május 9.

50 tet az újabb rendelkezéssel kapcsolatban sem terheb semmiféle anyagi kötelezettség. Legyen szabad e helyütt, rámutatnunk arra is, amire mult évi fölterjesztésünkben még nem mutattunk rá, hogy a nem állami tanárok nyugdíjintézetének tanárkarunk számára való megnyíltával az immár negyvenedik esztendejét szolgáló legöregebb kartársunkra nézve is lehetővé vált, hogy teljes fizetésével és megfelelő lakbérnyugdíjjal nyugalomba vonuljon, amit a mi theologiai nyugdíjalapunk szervezete és fogyatékos anyagi ereje miatt még évekig nem tehetett volna meg. Ezzel nemcsak az ő nyugdíjba vonulásával kapcsolatos és a régi nyugdíjalapból födözetet alig találó terhektől szabadul meg az egyházkerület, hanem ezenfölül nyugdíjba menetelével az ő 8400 K-ra emelkedett alapfizetése és korpótlékai helyett 4800 K alapfizetéssel új tanárt választhat helyébe, ami az első öt évben évi 3600 K, összesen 18,000 K, a következő öt évben évi 2600, összesen 13,000 K különbözetet jelent theologiai pénztárunk javára. Ez a tíz évi 31,000 K különbözet is bőséges biztosítékot nvujt arra nézve, hogy theologiai tanárainknak újabb fizetésrendezése a nem állami tanárok nyugdíjintézetébe való egyidejű belépésükkel kapcsolatban semnn újabb anyagi megterheltetést nem jelent egyházkerületünkre nézve. II. Második tiszteletteljes indítványunk a theol. tanárok előzett s lelkészi szolgálatának a nem állami tanárok nyugdíjintézeténél való beszámítására vonatkozik. A jelenleg érdekelt két tanárra : a 14 évi. theologiai nyugdíj-jogosultságába beszámított rendes lelkészi szolgálattal bíró B. Pap Istvánra és a négy évi, theologiai nyugdíjjogosultságába beszámított rendes lelkészi szolgálattal bíró dr. Kováts Istvánra nézve az 1915. évi májusi egyházkerületi közgyűlésnek 28. számú határozata úgy döntött, hogy a theologiai tanári nyugdíj-alapból 41,990 K félretételével biztosítja mindkettőjük számára azt a különbözetet, ami a közt a két összeg közt van. amit a nem állami tanárok nyugdíjintézetétől lelkészi szolgálatuk be nem számítása folytán kapnak majd és amit lelkészi szolgálatuk beszámításával kellene élvezniök. Nemcsak az kívánatos, hogy a theologiai tanári nyugdíjalap ettől a kötelezettségtől, amennyire lehet, mentesít tessék és ezzel kapcsolatban a lekötött 41.990 Ktőke is fölszabadíttassék, de még inkább érdeke theologiánknak az. hogy a jövőben se legyen úgyszólván elzárva egyházkerületünk attól a lehetőségtől, hogy — lelkészképzésünknek gyakorlatiasabb irányúvá és egyházi életünkkel szorosabban összefüggővé tétele érdekében — a tanárkarnak legalább egy részét a hosszabb gyakorló lelkészi szolgálattal bírók közül választhassa meg. Ez a lelkészi szolgálati éveknek a nyugdíjjogosultságba való be nem számítása esetén alig lesz elérhető, mert az ilyenek közül választott tanárok egyfelől elvesztik a lelkészi nyugdíjintézetnél minden igényüket, hacsak nem fizetik ott továbbra is a járulékokat, másfelől a nem állami tanárok nyugdíjintézeténél, a nagy befizetések dacára, öt évig úgyszólván semmi jogosultsággal sem birnak s így családjukat a legnagyobb bizonytalanságnak teszik ki. Minthogy a kerület a jövőben kellő födözet hiányában nem biztosíthatja az el-