Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

176[ közigazgatási bíróság, az alsóbaranya-bács-szlavóniai ref. egyház­megye közigazgatási bíróságának Zomborban, 1916. évi augusztus hó 15-én tartott ülésében a magyar rétfalúi egyházközségnek, mint panaszosnak, Vásárhelyi Pál volt lelkésze, mint panaszlott ellen lelkészi fizetési többletvisszatérítése ügyében hozott ítéletét, Vásárhelyi Pál lelkész föllebbezése folytán, vizsgálat alá vévén, a következőleg ítélt: Az egyházkerületi bíróság az alsóbaranya-bács-szlavóniai egyházmegye ítéletét megváltoztatja s a magyarrét falúi egyház­községet keresetével teljes egészében elutasítja. Indokolc. Az egyházközség és volt lelkésze között 1915. évi november hó 14-én megtörtént a leszámolás, illetve egyezség köttetett, melyben a díjlevél 4—8. pontjaiban foglalt ingatlanok — utalva a díjlevélre 1 V—VIII. számok alatt szintén föl vannak sorolva és az van mondva, hogy «a földek a gazdasági év végével, 1915. év október hó 1-ével átadatnak az egyháznak.» Eszerint tehát a leszámolás, illetve egyezség tárgyát nemcsak a lukmajövedelem, hanem a földjavadalom is ké­pezte. Ez a leszámolás, illetve egyezség 1915 november 27-én az egyháznak az esperesi megbízott által történt átvételkor tartott presbiteri gyűlésen iijból előterjesztetett, azt a presbitérium tudo­másul vette és az egyezség szerint a lelkésztől az egyháznak járó 77 korona 44 fillér lefizetését elismerte, sőt a presbitérium Vásárhelyi Pál lelkésznek november 24-től december l-ig terjedő 6 napi időre fizetésül még 44 korona 37 fillér és 40 liter morzsolt kukoricát meg­szavazott. Ez is mutatja, hogy az egyháznak a lelkésszel szemben semmi követelni valója nem volt. Az egyház és lelkész közötti le­számolást, illetve egyezséget senki sem kifogásolta, sem nem állí­totta, hogy az megtévesztés folytán jött létre, senki meg nem fölleb­bezte, igy az jogerőssé vált s az egyház azon az alapon a gazdasági év kezdetén október 1-ével a lelkészföldeket át is vette és feles munkál­tatással értékesítette. Téves tehát az elsőbírósági ítélet indokolásá­ban fölhozott azon állítás, hogy Vásárhelyi Pál a földjavadalmakat 1916 április 24-ig élvezte. Ezek után kétségtelen, hogy az egyházközségnek Vásárhelyi Pál volt lelkészével szemben semmi néven nevezendő követelése nem lehet, azért keresetét teljes egészében el kellett utasítani. 5. A dunamelléki református egyházkerület bírósága, mint köz­igazgatási bíróság, a vértesaljai református egyházmegye közigazga­tási bíróságának Székesfehérvárott. 1916. évi szeptember hó 13-án tartott ülésében Barkász Kálmán biai lelkész és a biai egyház pres­bitériuma között a lelkészi díjlevélben foglalt naturálékra vonatkozó egyezség fölbontása tárgyában hozott ítéletét, nevezett egyház pres-

Next

/
Thumbnails
Contents