Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

165[ tést az 1915—16. isk. évben. A jelentésekből megállapítható, hogy -vallástanítóink a vallásos nevelésre és oktatásra gondot fordítanak. Azonban mint a mult, úgy a jelen évben is fönnáll az a hiány, mely szerint a vallástanárok az egyetemes konvent által a tanító- és tanítónőképzőintézetek számára előírt tárgyakat nem tanítják teljes mértékben. így nem tanítanak Budapesten az I. és II. kerületi állami tanító-, illetve tanítónőképzőintézetben : Bibliaismertetést, egyházszervezettant és szertartástant ; a bajai állami tanítóképzőintézetben : Bibliaismertetést, egyházszervezettant, a kiskúnfélegyházai áll. tanítóképzőintézeben : Bibliaismertetést, a szabadkai áll. tanítóképzőintézetben : Bibliaismertetést és szervezettant. Egyházkerületi közgyűlés a jelentést tudomásul veszi, azonban az érdekelt vallástanárokat utasítja, hogy az egyetemes konvent által a tanító- és tanítónőképzőintézetek számára elönt vallástani tárgyakat teljes mértékben tanítsák annyival is mkább, mert a nem református tanító- es tanítónőképzőintézetekben oklevelet nyert tanítók és tanítónők, amennyiben egyházunk kebelében nyernének alkalmaztatást, az Egyházi Törvények VI. t.-c. 21. §-a értelmében kötelesek az egyetemes konvent által kibocsátott tanítóképzői tantervben foglalt minden vallási iantárgyból pótvizsgát tenni. Az egyetemes konvent által kibocsátott tantervben foglalt vallási tantárgyak közölve vannak az egyházkerületi 1915. évi őszi közgyűlésének jegyzőkönyvében 179. sz. alatt. Kapcsolatban fölhívja az illetekes espereseket a nem református tanító- és tanítónőképzőintézetekben történő vallásoktatás ellenőrzésére. 176. Előterjesztetett a vallás- és közokt. miniszter innak a Magyar Vöröskereszt egyletnek a háború befejezése után való támogatása tárgyában 9507/eln. 1916. sz. a. kelt következő megkeresése: «A Magyar Vöröskeresztegylet igazgatósága tudomásomra hozta, hogy tevékenységét a háború befejezése után nem fogja kizárólag csak a szorosan vett had egészségügyi teendőkre korlátozni, hanem ezek mellett a háború által okozott emberi bajok és szenvedések enyhítésében intézményileg is közreműködni készül. Nevezetesen közli, hogy egyes városokban és forgalmasabb községekben állandó intézményeket, pl. szanatóriumokat, menházakat, üdülőtelepeket, árvaházakat stb. szándékozik létesíteni, amelyek elsősorban a háborúban megbetegedettek, valamint a háborúban elesettek segélyre szoruló családtagjainak érdekeit, de ezenkívül az általános közegészségügyet is szolgálnák s amelyek berendezésüknél iogva alkalmasak lennének a sebesült és beteg katonák befogadására és gondozására is. Ezen intézményeinek létesítésénél a központosítást lehetőleg kerülni óhajtaná és súlyt helyezne arra, hogy — ha kisebb intézmények is — de inkább a forgalmasabb helyeken létesíttessenek, ahol lehetőleg a földmíveléssel foglalkozó falusi emberek s munkások, illetve azok hozzátartozói nyernének eddigi életviszonyaiknak meg-