Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

32 áldozatkész buzgóságából a modern pedagógiai igényeknek teljesen megfelelő helyiséggel és azzal kapcsolatos internátussal bir. Nagy hiánya volt a tanítóképzésnek, hogy nem volt megfelelő internátusa, hanem szállásról a növendékeknek maguknak kellett gondoskodni, minekfolytán kellő ellenőrzés alatt nem állhattak, a mi egyesek magaviseletében bizonyos erkölcsi lazaságra vezetett. Sajnos, hogy helyiség és berendezés dolgában nincs ilyen kedvező helyzetben Baár-Madas felsőbb leányiskolánk, mert a reánk zúdult háború megakadályozott abban, hogy állandó elhelyezéséről gondoskodhassunk. De az ebből származó hiányokat az intézet vezetésével megbizott igazgatónő mindenre kiterjedő éber figyelme, valamint az igazgatótanács nagyérdemű elnökének buzgósága, atyai gondosságról tanúskodó jóindulata nagy mértékben pótolta. A fennebb elmondotakkal kapcsolatban meg kell emlékeznem a vall. és közokt. miniszter úrnak arról a két törvényjavaslatáról, melyek, még a mostani viharos időben is. felhívják figyelmünket, mert a jövőt munkálják s a most serdülő nemzedék nevelésének fognak ható tényezőivé válni. Az egyik javaslat megszünteti a gimnáziumokban a görögpótló tárgyak képtelen é> pedagógia-ellenes visszásságát; a másik pedig lemetszi a nemzeti iskolázás élő és virágzó fájáról az elfonvnyadt, voltaképpen soha nem virágzott és mégis életnedveket elszivó fattyúhajtást, az ú. n. felső népiskolákat. Az első jelzi a középiskolának, a másik a polgári iskolának küszöbön álló reformját. Mind ezekkel a javaslatokkal, mind a minisztériumnak a felsőbb leányiskolák átalakítását célzó rendeletével lesz még alkalmunk tüzetesebben foglalkozni, azért én azoknak bírálatába most nem bocsátkozom. Csak felhívni kívántam a főtiszteletű közgyűlés figyelmét arra. hogy az említett javaslatok és rendelet minket is nagyon közelről érdekelnek, mert azok nagy és átalakító hatással lesznek a nevelés és oktatás nemzeti ügyére. X. Jelentésemnek végére jutván, még csak azokról kell megemlékeznem, a kik a lefolyt évben letették a földi élet terheit és a kik az elhunytak helyébe léptek.