Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

30 jaikat bocsássák a hadvezetőség rendelkezésére. Nem volt e hazában egyetlen gyülekezet, ref. egyházunkban legkevésbbé, a mely vonakodott volna a kérelem teljesítésétől. Reméltük azonban, a hazaszeretet szent lángjától lelkesítve hittük, hogy ez a szükség nem fog beállani s nekünk nem kell megválnunk kedves harangjainktól. melyekhez oly sok örömteljes és bánatos emlék fűz. Sajnos, ennek is meg kellett történni. Harangjaikat részben már elvitték, vagy elszállításuk folyamatban van. Egyházkerületi elnökségünk úgy intézkedett, hogy a harangok átadásáról jegyzőkönyvet vegyenek fel, hogy a magas kormány, illetve a hadvezetőség által igért megváltási ár (kilogrammonként 4 K) megtérítése a jegyzőkönyvek alapján könnyebben lebonyolítható legyen. Hogy hány harangot bocsátottak gyülekezeteink a hadvezetőség rendelkezésére, minthogy az átvétel még folyamatban van. megállapítani nem lehet. Tájékozásul csak annyit említek, hogy eddig egyházkerületünkben 166 harangot 39,838 kilogramm súlyban vittek el. IX. Egyházkerületünk tanügyi dolgait feleslegesnek tartom e helyen bővebben ismertetni. A theol. választmány, továbbá a felső-, közép- és népiskolai bizottságok mindig kimerítő jelentéseiből méltóztatnak tájékozást szerezni iskoláinknak külső és belső állapotáról. Egész általánosságban csak jelezni kívánom, hogy egyházak, egyházmegyék s általában az iskolafenntartók a lefolyt évben is nagy gondot fordítottak a népiskolák fenntartására és virágzóbbá tételére. Pedig ez a mostani körülmények között, ennek az áldatlan háborúnak irtózatos nyomása alatt, nem kis feladat volt. Alig volt olyan iskolánk, a melynek tanítói, vagy azoknak nagy része ne lettek volna kénytelenek hadbavonulni. kiknek helyét pótolni, iskolafenntartó egyházaink minden igyekezete mellett is, nem mjndenütt sikerült, minek folytán az iskoláztatás sok helyen szünetelt. Hálás elismeréssel adózom az itthon maradt tanítók buzgóságának, kik a harcmezőn küzdő társaik munkáját készséggel és odaadással vállalták. De elismerő köszönetemet fejezem ki azoknak a lelkésztársaimnak