Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1916. október 14. 16.

24 s ez ügyben lépjen érintkezésbe a vallás- és közoktatásügyi kormánnyal. Bármily nagyfontosságú a szóban forgó intézmény létesítése, sajnálatomra, ez ügyben ma még érdemleges jelentést nem tehetek, de az illetékes helyen folytatott s inkább csak privátjellegű eszmecsere alapján reményem van, hogy a tervbe vett leányinternátussal, vagy más megfelelő intézményünkkel kapcsolatban, ezt a kérdést is sikerülni fog mindnyájunk közmegnyugvására megoldani. 4. A tavaszi közgyűlésünkön már jeleztem, hogy a reánk nehezedett s azóta még fokozódott súlyos megélhetési viszonyok közepette azoknak a lelkészeknek a segélyezése iránt, kik részint fizetésük csekélysége, részint terhes családi körülményeik, főkép több gyermeknek házon kívüli taníltatása folytán leginkább érzik a nagy drágaságot, a magas kormány méltányló jóakarattal van és segélyezésük elől nem zárkózik el. De ugyanakkor kifejeztem azt is, hogy nem fog részesülni minden lelkész drágasági pótlékban, bár a helyzet súlyosságát s a megélhetés nehézségét mindenki egyaránt érzi. A leginkább rászorultak azonban bizonyos mérsékelt segélyre biztosan számíthatnak. Úgyis történt. A magas kormány az egyetemes konventnek lelkészek drágasági pótléka czímén 250,000 K-t utalványozott, a mely összegből egyházkerületünknek, a lelkészek arányszámának megfelelőleg, 35,000 K jutott. Hogy ez összeg szétosztása milyen módon és összegekben történt, erről a szétosztást eszközölt segélyezési bizottság jegyzőkönyvéből a tárgysorozat rendjén méltóztatnak tudomást szerezni. E helyen csak azt kérem, hogy az elnökség eljárását jóváhagyni méltóztassék. III. A püspöki iroda végzett munkájáról röviden csak annyit jelentek, hogy 1915 okt. 1-től 1916 okt. l-ig beérkezett összesen 2334 ügydarab, a melyek mind elintéztettek, vagy a mennyiben közgyűlési intézkedést igényelnek, jelen közgyűlésünk tárgysorozatába felvétettek. IV. Egyházi életünk ellen, ha csak a külsőt, a keretet nézzük, komolyabb kifogást tennünk nem lehet. Egyházmegyei jegyzökönyveink arról tesznek tanusá-