Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

1915 július 8-án. — 12. 10 nieinkkel egy biborsugarat. Nem ment el a nélkül, hogy ne vitte volna magával győzhetetlenségünk hitét és reményét; nem ment el a nélkül, hogy meg ne vitte volna dicső elődeinknek azt a hírt, hogy az ő szellemük, az ő vitézségük, az az őserő, mely a nemzetet ezer éven át fenntartotta, él, hat és küzd tovább egy boldogabb és gazdagabb, szabad fejlődésében védettebb és biztosítottabb üj Magyarországért. Az idvezült nekünk örökül gazdag alapítványokat hagyott. De ezen fényes alapítványoknál értékesebb örökség utána az egyetértés szelleme. Nagy feladatok várnak reánk nemcsak a háború alatt, de a háború után is. Beláthatatlan, hogy mennyi lesz az építni és alkotni való nemcsak gazdasági és kulturális téren, hanem, a mi bennünket elsősorban érdekel, egyházi téren is. A lelkekben az egyensúlyt fenntartani és erősíteni, a szívek sebeit összekötözni mindenekelőtt az egyháznak feladata lesz. Eddig nem ismert arányú munkára lesz szükség; egyházi életünk nagy megújhodásra van hivatva, hogy szent hivatását betölthesse. Keresnünk kell mindent, a mi egyesít és kerülnünk kell mindazt, a mi elválaszthat bennünket. Ezen egyetértő munkában az idvezült áldó és jóságos szelleme vezéreljen és kisérjen bennünket.