Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. május 5.

68 1915 február 24-én. — e. b. ű. Indokok: A záróra czélját a II. t.-cz. 20. §-a állapítja meg. Ez nem más, mint hogy választói jogával minden választó élhessen. Senki nem állítja, még kevésbé igazolja, hogy a kitűzött záróra be nem tartatott volna, vagy hogy választói jogától ez okból csak egy szavazó is megfosztatott volna. így a II. t.-cz. 41. §-ának 6-ik bekezdésében említett, a választást föltétlenül érvénytelenné tevő alaki hiba nem követtetett el. A II. t.-cz. 30. §-ának rendelkező része szerint a szavazatok összeszámlálása és felbontása a záróra után eszközlendő. A választási elnökök mindenesetre szabálytalanul jártak el, midőn a szavazatokat a záróra letelte előtt összeszámolták és bontogatni kezdték, de ezen eljárások a választás eredményére lényeges befolyást nem gyakorolt s így a választás sem a II. t.-cz. 41. §-a 6-ik bekezdése, sem a 44. a) pontja alapján meg nem semmisíthető. De nem semmisíthető meg a választás a II. t.-cz. 44. §-ának f) pontja alapján sem, mert az a körülmény, hogy Arany Dénes Kőben, tehát egy idegen községben, az ott őt hivás nélkül felkereső sepsei hívekkel beszélt, nem meríti ki «a választó gyülekezetnek magamagát ajánlgatás» fogalmi körét s a magamagát ajánlgatás czélzatát sem bizonyítja. A kői látogatás idején Sepse sem volt még választó gyülekezet, mert Boldizsár Lajos tényleges papsága csak 1913 decz. 31-én szűnt meg. A költségek kölcsönösen megszüntetendők voltak; az elnökség ellen, mert bár követett el szabálytalanságot. de ez nem volt oly mérvű, hogy miatta e választás megsemmisítendő lett volna, a választás megsemmisítését kérő felek ellen, mert mégis volt szabálytalanság, mely által a felebbezés beadására magukat jogosítottaknak érezhették s a választás megsemmisítését remélhették.