Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

Emléklapok. 49 fényforrásból nyerheti a hit a maga világosságát s a munka ajii^ga melegségét mindenkire nézve, a ki a hazáját istenfélő munkás szeretettel kívánja szolgálni. De jól megjegyezzük, hogy az az istenfélelem, melyre minket Jézus példája buzdít, nem a kétségbeesett ember kérő beszédéi jelenti, hanem azt az élő hitet, melynek Jézus hegyeket mozdító erőt igért; azt az evangéliumi kovászt, mely üdvös erjedést támaszt a szívekben; azt a vallásos meggyőződést, mely az értelemnek és akaratnak erős védőgátja az élet viharai, a szenvedély rohamai között és a mely neveli a közélet munkásait, a becsületesség példányképeit, a családok őrangyalait, a haza hűséges fiait és leányait. És ennek a krisztusi istenfélelemnek ikertestvére a becsületes munka. Az a munka, a mely nem rabszolgaság, hanem Isten akaratából élethivatás, a mely legyen bár anyagi vagy szellemi, Isten nevében kezdve, Isten áldásával befejezve: testünknek, lelkünknek gyarapodást, felebarátainknak segítséget. Istennek dicsőséget, tehát a hazának is fennmaradást biztosít. Kész vagyok hirdetni nektek ezt az evangéliumot, hiszen nemcsak az egyesek, hanem a népek és nemzetek élete, az emberiségnek kétezeréves múltja hirdeti és bizonyítja, hogy ez az evangélium Istennek ereje minden hívőnek üdvösségére. Mi Keresztyén Híveim, annak a gazdag műveltségnek birtokában, melyhez évezredeknek fáradságos munkája után jutottunk, könnyen megfeledkezünk arról, hogy azt, a mi ebben a műveltségben örök és az emberiségre áldásthozó, nagyrészben az evangéliumnak köszönhetjük. Avagy volt-e valaha egy gondolat jótékonyabb, nemünk tökéletesedésére áldásdúsabb hatással, mint a keresztyén testvériség gondolata ? — az a törekvés, hogy az egész emberiség egy magasabb szellemi czél elérésére alakult közösségnek tekintessék, melynek tagjai egymás támogatására legyenek? Gyakorolt-e az emberi lélekre nemesítőbb és jótékonyabb hatást valami, mint a könyörülő szei-etet, a léleknek az a szelídsége, a mely nem számít és nem ítél, hanem megbocsát, a mely felkarolja a szegényeket és árvákat, felemeli az elesetteket és az élet terhe alatt roskadozókat megvigasztalja, a melyről maga Pál, a hitnek leghatalmasabb apostola is azt tartja, hogy a három dolog közt a legnagyobb ?! A Dunamell. ref. e. ker. jegyzökönyve. 28