Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

36 Emléklapok. gozzunk egymással a végből, hogy azt az erőt, a melyet Isten nekünk adott, ne egymás ellen, hanem közös czélra: hazánk és egyházunk építésére fordítsuk. De bevalljuk, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban egy másik, egy nagyobb olajágra is gondolunk, melyet a nemzet és az egyház egyformán várnak. Gondolunk arra, hogy vitéz hadseregeink és szövetségeseink fegyvereivel és támogatásával a diadalmas béke mielőbb bekövetkezik. Az a béke, a melyből áldás és dicsőség fakad a hazára s áldás és dicsőség fakad a hazánkkal mindenkor szorosan egybekötött magyar ref. egyházra. A béke után is nagy föladatok előtt fogunk állani. Nemcsak hazánknak, de egyházunknak is nagy megújhodásra : egy új reneszánszra van szüksége! Azokat a kapcsokat, a melyeket egyházunk híveinkkel megtalált ezekben a keserves időkben, nem szabad lazítani, homályba merülni engedni: azokat a kapcsokat erősíteni, fenntartani, fejleszteni mindnyájunknak közös kötelessége s ebben a vezéri munkát Méltóságodtól várjuk és kérjük. Méltóságod irányítson, vezessen bennünnet; mi mindannyian fogadjuk, hogy hű munkatársai leszünk. A mindenható Isten kezében vagyunk mindannyian. Ö tőle kérjük, Ő tőle várjuk, hogy méltóságodnak időt és erőt adjon ahhoz, hogy apostoli hivatását a mi szívünk kívánsága szerint betölthesse. A Mindenható engedje, hogy Méltóságod ne csak megmutassa az igéret földjét, de abba be is vezessen bennünket. Az Isten éltesse, az Isten áldja! Petri Elek püspök válasza. Nagyméltóságú Főgondnok úr! Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés! Hálás szívvel fogadom Nagyméltóságodnak hozzám intézett kegyes szavait és hódolatteljes tisztelettel köszönöm azokat. Hálás köszönetemet jelentem a főtiszt, egyházkerületi közgyűlésnek is, valamint Egyházkerületünk Gyülekezeteinek és az én szeretett lelkésztársaimnak, hogy engem erre a legmagasabb kitüntetésre, mely egy lelkipásztort érhet, érdemesnek ítélni méltóztattak.