Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

29 Dr. Baksaij Sándor dunamell. ref. püspök emlékezete. szeretettel vala párosulva ebben a harmonikus lélekben, hogy igazi élő munkás hit lenne, fa, mely meghozza az ő gyümölcseit idejekorán, nem pedig oly dús lombozatú, de terméketlen figefa, melynek semmi haszna nincsen! Ha hited van, mutasd meg a te cselekedeteidből és ha cselekedeteid vannak, mutasd meg azokból a le hitedet, mondja az apostol. Ö megmutatta hitét, mert egész életét Isten dicsőítésére s embertársai javára szentelte, munkálkodott míg nappal volt és minden ő munkái s cselekedetei hitből származtak, mely nem fél, meg nem inog soha, de mindig bizik, mindig remél munkája sikerében és az Isten segedelmében. Nézzétek meg nagy és maradandó alkotásait saját egyházában, hol a zavaros pénzügyeket erős hittel és vaskézzel pár év alatt rendezi s kicsiny középiskoláját végül íőgymnasiummá fejleszti; vagy a solti egyházmegyében, hol a világ kitagadottjainak, a szegény lelkészi özvegyeknek és árváknak az eddigi morzsák helyett kenyeret ad kezébe, vagy. végül itt az egyházkerületben, hol a lelkészképzés intenzivebb fejlesztését főgondjának tartja s szeretett fiacskáinak több kiváló munkatársai közreműködésével, palotát emel a legfelségesebb tudománynak, az istenfélelemnek ápolására! Vagy olvassátok imádságos lelkének gyönyörű termékeit: imádságait, zamatos elbeszéléseit, mily gyermeteg hit és Istenben való élet árad ki azoknak minden sorából, minden szavából, melyeknek hatása alatt mintha már nem is e földön, hanem ott volnánk, hol a menny takói az Úr királyi székének előtte letelepednek! Püspöki terhes hivatalában, a lelkipásztorkodás mezején, egyesekkel való személyes érintkezéseiben is mily méltóságos, de kevélység nélkül, mily gyöngéd és szeretetteljes, de gyengeség nélkül; mint emelkedik fel itt és ott hitének szárnyain a magasba, hogy másokat is odaemelhessen s hitre és szeretetre tanítson, miként az Úrnak ama apostola, ki mindig az ő kebelén nyugszik vala és ezzel az intéssel hal meg: Fiacskáim, szeressétek egymást f Szóval az ő egész élete, sőt még csendes halála is, a boldogító keresztyén hit apotheozisa. Hitből szólott, hitbőt cselekedett, hitből élt, mint egy valódi igaz ember, mintha életének jelszavával ezt tette volna: Hittem és azért szó-