Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

20 Dr. Baksaij Sándor dunamell. ref. püspök emlékezete. hogy legyen az e vidéknek Athenseje, melynek bölcséig melynek művészete, melynek költészete lelkedet magukkal ragadták. De monda az Úr: ('Megmutattam azt, hogy látnád szemeiddel, de oda be nem mégy!» «Oda be nem mégy!» E szó előtt meghajtád fejedet. Es most eltemetünk a Moábnak mezején és siratnak az Izrael fiai, mert Te már a földben... de a két élet egygyé lett, nem válnak el egymástól sem a földben, sem a mennyben. * Századév folyamán másodszor temet püspököt e mezőségben e gyülekezet. Itt a közel szomszédságban őrködnek nagy szellemeik, Virágh Mihály és Baksay Sándor lelki szemei, hogy «ne lakjék e helyben oly tudomány, melyben van földi salak»; az ő vigyázásaik mellett legyetek erősek a hitben, a szeretetben, az Úrnak félelmében. És most jöjj te gyászbaborult Jeruzsálem búcsúszavaiddal, búcsúszavaidban áldásaiddal. Áldjátok meg őt, kik lábainál növekedtetek s vele együtt jártátok az élet titait; áldjátok meg őt, kiket bölcseségével irányított* kibocsátott erős hitével a hit mezejére; áldjátok meg őt, ti kicsinyjei e gyülekezetnek, kiket az evangéliom igéjével szent vallásunk tagjaivá avatott. Jöjjetek ti Atyái a gyülekezeteknek, jöjjetek világi papjai az egyháznak, áldjátok meg őt, ki veletek együtt épített, együtt alkotott, hogy legyetek nagy néppé és legyetek szent város. Jöjjetek rokonszívek, áldásaitokban mondjatok végső istenhozzádot nemzetségtek dicsekedésének, kinek életvilága sírba hanyatlott. Jöjjetek ti is művészet hatalmai, te szép világa a költészetnek, a hajdan-kor nemtői; zendüljön meg lantotokon a hattyúdal, úgy is tompán zeneg már, mert egy arany húrja kettészakadt. De jöjj te is keresztyén megnyugovás, a 83 esztendő pihenni kiván. Szavainkkal ne késleltessük szándékait. Jöjj keresztyén megnyugovás s míg szent sátorod reánk